S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

2. AHecatera cappa (Hübner, 1809) ismételt magyarországi előfordulása A holomediterrán-kisázsiai faj 1947-ben jelent meg Magyarországon. Kovács (1953 és 1956) a Budai-hegyvidékről, Szentendréről, valamint a bükki Garadna-völgyből jelezte előfordulását. Jablonkay (1974) Leányfalun, Dunaújvárosban, a budai Pál-völgyben és a Széchenyi-hegyen gyűjtötte. Szeőke (1987) inotai előfordulásáról tesz említést. Egyéb konkrét adatát az irodalomban nem találni, de Kovács (1958) szerint a DunaTisza közén többfelé is fogták („az ország középső részén mindenütt előfordul"). Ronkay a Fauna Hungáriáé kéziratban levő Noctuidae II. füzetében úgy számol be a Hecatera cappa-ról, mint a száraz és meleg sziklagyepek, bokorerdei tisztások egyes helyeinek egykor „gyakori" állata, amely a hatvanas évek végétől ismét teljesen eltűnt faunaterületünkről. 1998. XII. 30.-án gyűjtemény-látogatáson voltam ifj. Kovács Kálmánnál Kisújszálláson. A kialakulóban lévő néhány száz példányos gyűjtemény Noctuidae anyagában azonnal szemet szúrt a szóban forgó lepkefaj egy példánya. Fiatal kollégám kérdésemre elmondta, hogy e számára teljesen ismeretlen lepkét úgy emlékszik a város szélén, az ún. Kisréten fogta nappal. Bizonyára a növényzetből zavarhatta fel. Gyűjtési időpontja: 1996.VI.24. Miután tájékoztattam az állat „kilétéről" és faunisztikai jelentőségéről, a bizonyítópéldányt elkértem és a Jász Múzeum lepkegyűjteményében helyeztem el. A példány gyűjtési adatából két dologra lehet következtetni: 1. A faj nem tűnt el teljesen Magyarországról, csupán közel három évtizedig a populációk példányszáma mindvégig az észlelési küszöb alatt maradt. 2. A lepke ismételt megjelenésének bizonyítékával állunk szemben, hasonlóan más lepkefajokhoz, amelyek areája az utóbbi évek szára-zabb-melegebb időjárása következtében az előző évtizedekhez képest megint jóval északabbra és nyugatabbra tolódott. Az első magyarázat azért valószínűtlen, mivel a hernyó tápnövénye, a Consolida regalis országos gyakorisága lehetővé teszi a faj állandó tenyészését, így akár a faunisztikai kutatások során, akár az országos fénycsapdahálózat valamelyik állomásán, bizonyára befogásra került volna. A második lehetőségre kívánom a lepkészkollégák figyelmét ráirányítani: érdemes lesz nyomon követni, vajon egy újabb faj recens terjedésnek vagyunk-e tanúi (vö. például Pandoriana pandora (Denis et Schiffermüller, 1775) estével), vagy csak véletlenszerű megjelenéssel állunk szemben?! 3. Dioszeghyana schmidti (Diószeghy, 1935) a Jászságban A bagolylepkék Orthosiini tribuszába tartozó Dioszeghyana schmidti újabb hazai előfordulási adatait Kovács (1953 és 1956) faunisztikai munkája óta számos tanulmányban fellelhetjük (Balogh 1967, Buschmann 1981, Gyulai P. és társai 1974, Gyulai I. és társai 1979, Németh 1995). Aktuálisan veszélyeztetett, vörös könyves lepkefajunk (Rakonczay 1989) alföldi tenyészéséről is van tudomásunk: legutóbb Szabóky Csaba a békési Bélmegyeren fedezte fel népes populációját (Sz. Cs., szóbeli közlés, bizonyító példányok az MTM lepke gyűjtemény ében). 1998.IV. 25.-én Benedek Balázzsal együtt gyűjtöttünk a Jászberény határában elterülő ún. Borsóhalmai-réten, Cucullia chamomillae (Denis et Schiffermüller, 1775) példányok reményében. Helyettük a réti tükrösmoly, Epiblemma scutulana (Denis et Schiffermüller, 1775) kilenc példányát, és két-két avararaszolót, illtve bagolylepkét sikerült fognunk a meglehetősen hűvös éjjelen. Már a gyűjtőhelyen feltűnt, hogy a noctuák