S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

vonatkozóan (a taxonok újracsak eredeti kombinációban és referenciával a forrásra), amelyeket a szerző a szöveg jobboldalába szerkesztett térképen ábrázol. Végül a szerző sját vagy más gyűjteményekben kilistázott és eddig nem publikált türkmén adatokat közli. Mindezek zárókkardjaként három címszó foglalja össze a fentieket Türkmenisztán határain belülre vonatkozóan: általános elterjedés, repülési idő és élőhely. Számos esetben a szerző még jegyzetet fűz a fajhoz, amelyek rendszerint taxonómiai kérdéseket feszegetnek. A fő szöveget követik a táblák, amelyből 24 színes, a fennmaradó tíz feketefehér. A kiváló minőségű színes táblák lepkéket, a fekete fehérek pedig ivarszervi struktúrákat ábrázolnak. A táblák után a türkmén faunába tévesen fölvett vagy újabban nem kimutatott fajok jegyzéke olvasható (eredeti kombináció és forrás feltüntetésével). A kötetet könyvészeti rész és index zárja. Recezensként „illik" néhány hibára és ellentmondásra fölhívni a figyelmet: A fő szövegben tárgyalt fajok több mint egytizede csak régi, meg nem erősített adatokkal rendelkezik, viszont a szerző kihagyta a Kugitang-tau vonulatában előforuló fajokat hivatkozva arra, hogy a terület biogeográfiailag nem tartozik Türkmenisztánhoz. Minthogy a könyv koncepciója egyértelműen Türkmenisztánra, mint politikai egységre vonatkozik, jogos lett volna fölvenni és főszövegben tárgyalni ez utóbbi fajokat, viszont az újabb adatokkal meg nem erősítetteket a tévesen fölvett fajok listájába „száműzni" (vö. 214-215 oldalak). Akárcsak a Pamír-kötet esetében, az angol szöveg gondozója Dr. Yuri Nekrutenko, ám most mintha kevesebb figyelmet fordított volna a munkára. Mert nemcsak hogy sok a gépelési hiba, de vannak pontatlan megfogalmazások, sőt pontatlan terminusz technikuszok is (pl. „temperate Asia" helyett „moderate Asia"). A hibák nem zavarók, nem vonnak le a könyv tudományos értékéből, mivel összehasonlíthatatlanul nagyobb súlyt nyom a latba az a hatalmas kép- és forrásanyag, amit Tshikolovets kolléga publikál, hiszen munkája olyan alapvetés a türkmén nappalilepke-faunára vonatkozóan, ami bármiféle regionális és a lepkékkel kapcsolatos munkát jelentősen megkönnyít: nem gond a határozás, nem gond a forrásmunkák hivatkozásainak összeállítása. Gratulálunk az ambiciózus szerzőnek és kívánjuk, hogy a „The Butterflies of Palaearctic Asia" sorozat minél több kötete megvalósuljon és ne csak szakmai, hanem anyagi sikerrel is járjon! Bálint Zsolt Az európai nappali lepkék vörös könyve Chris van Swaay, and Martin Warren: Red Data Book of European Butterflies (Rhopalocera). Nature and Environmet, No. 99, Council of Europe Publishing, Strasbourg Cedex, 1999 ISBN: 92-871-4054-5, 30 x 20,5 cm. Ez a beszámoló jellegű kiadvány új távlatokat nyit az európai nappali-lepke védelemben azáltal, hogy meghatározza az Európában előforduló 576 nappali lepke közül azokat, amelyek fennmaradása konkrét teendőket kíván és egyben rámutat az utóbbi évtizedek legfontosabb változásaira. A kötet földrajzi távlata Európa szélességű, és magában foglalja nemcsak az Európai Közösség országait, hanem Madeirát, az Azori- és a Kanári-szigeteket, sőt Európa egészen az Urálig húzódó területeit Törökországgal és Cyprussal együtt. Az adatokat több mint ötven nemzetközileg elismert szakember szol-