S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

gáltatta egységes adatlapokon, amelyeken a veszélyeztetettségi szintek az új IUCN kritériumok alapján kerültek megállapításra úgy, hogy leginkább megfeleljenek a kontinensen ismert körülményeknek és a lepkékkel kapcsolatos adatok jellegének. A különböző veszélyeztetettségi, elterjedési és egyéb katergóriák meghatározásához használt kritériumokat a kötet megfelelő módon leírja és szemlélteti. Az analízis szerint az európai nappalilepke-fauna 12%-a (71 faj) veszélyeztetett, amelyek már vagy rendkívül ritkák, vagy állományaik drámaian megfogyatkoztak. Közülük 19 világviszonylatban, 53 pedig európai szinten veszélyeztetett. További 43 faj került a „kevésbé veszélyeztetett" fogalomkörbe. Altalános következtetés tehát, hogy számos európai nappalilepke nagy veszélyben van, aminek oka a gyorsan változó mezőgazdasági módszerekben, illetve az egyre intezívebb föld- és erdőhasználatban keresendő. Ezért védelmükben újfajta és az eddigieknél nagyobb szabású kezdeményezés szükséges, amihez ez a könyv megfelelő adatbázist nyújt. Ennek megfelelően már egy sor kívánalom is megfogalmazásra került, mint pl. a lepkék és fontos élőhelyeik védelmében pozitív módon változó politikai akarat fontossága, az élőhelyek lelkiismeretesebb kezelése, újabb kutatások, állománybecslések, állományellenőrzések és további 34 faj felvétele a Berni Konvenció és az Európai Közösség listáira. Reméljük, hogy ez a könyv valóban segít abban, hogy átfogó és nemzetek fölötti program bontakozhasson ki az európai nappalilepkék és élőhelyeik nemcsak rövid-, hanem hosszútávú megőrzésének érdekében. Bálint Zsolt Az európai nappali lepkék két új határozókönyve Tom Tolman and Richard Lewington: Collins Field Guide Butterflies of Britain & Europe. Harper Collins Publishers, London, 1997, 320 pp, 104 színes tábla, 4 fekete-fehér ábra, számozatlan szövegközi térképek ISBN: 0 00 219992 0, 20 x 13 cm. Michael Chinery: Collins Guide to the Butterflies of Britain and Europe. HarperCollins Publishers, London, 1998, 652 pp, 243 színes tábla, szövegközi ábrákkal és térképekkel ISBN: 0 00 220059 7, 19 x 10 cm. Boldogok az angol lepkészek, mivel nincs olyan esztendő, hogy könyvkiadásuk ne örvendeztetné meg őket újabb és újabb kiadványokkal. Az 1997-es esztendőben megjelentetett lepkehatározó az általunk is jól ismert és sokszor átdolgozott Higgins-Riley „fölújított" változata. A könyv szerkezete teljesen megegyező az említett klasszikus munkával: bevezető rész (előljáró, köszönetek, rövidítések, bevezetés, a könyv ismertetése), a fajok bemutatása (általános és európai elterjedés, leírás, repülési idő, élőhely, fejlődési alakok és tápnövény, védelem és jegyzetek), fajlista, szómagyarázat, irodalom, latin és angol nevek jegyzéke. Koncepciójában sem tér el a Higgins-Riley féle határozótól, mivel keleten „Európa" határát nem a Kaukázus és az Ural gerince, hanem Oroszország (beleértve most Fehér-Oroszországot is) nyugati határa jelenti. Amiben mégis több, az a rengeteg élőhelyre és fejlődési alakra vonatkozó adat, amit Tom Tolman összegyűjtött és Richard Lewington 104 színes táblája, amelyekhez talán csak a lepkészek által olyannyira nagyra becsült Culot-litográfiák hasonlíthatók. Tolman helyesen érzett rá arra, hogy miben kell másnak lennie az ő határozójának: egyre több a természetvédő, a lepkék élete után érdeklődő természetbúvár, ezért az elter-