S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

azonnal észrevették. Ezt oly módon sikerült megállapítani, hogy különféle tárgyakat helyeztem el a számomra már aligha biztonsági övezetben: hol egy seprőt támasztottam a röpnyílás alá, hol egy ruhadarabot dobtam a közeli bokorra vagy a horgászbotom segítségével egy zsebkendőt akasztottam a tető szélére. Rögtön megjelentek a felderítők. 1-5. ábrák. — 1: A fészek képe 1999. május 15-én, szemből és oldalról, 2: A burokkal körülvett fészek 1999 június első hetében, szemből és oldalról, 3: A kirepülések intenzitása az idő és az időjárás függvényében (A = napsütés, B = borult idő, C = eső), 4: A hőmérséklet alakulása a megfigyelés időszakában (A = nappal, B = éjszaka), 5: A létszám változása a megfigyelés időszakában Hosszas tapogatózás, ismerkedés, amelyet körkörös, befelé szűkülő csigavonalszerű vagy többszöri jobbra-balra ingázó, fekvő nyolcasokra hasonlító repülés jellemez, majd rárepülés után úgy ítélték meg, a fészeklakókat nem érheti támadás. Szép lassan elhagyták a kitett tárgyakat, a korábban veszélyesnek vélt területet és folytatták tevékenységüket. Az időközben táplálék- vagy fészekanyag beszerzésből hazatérő lódarazsak, amint felfedezték az ismeretlen tárgyakat, bizonytalanul körbe röpülték azokat, s mert nem észlelték az őrök és társaik veszélyjelzéseit, felismerve lakóhelyük bejáratát, rövid tétovázás után a röpnyíláson keresztül a fészekbe másztak. Egy-két órán keresztül változatlanul hagytam a bejárat környezetét. A lódarazsak nyugodt magatartást tanúsítottak, folytatták tevékenységüket. Amikor néhány óra múlva eltávolítottam a környezetükbe nem illő tárgyat, újra felbolydult a kolónia, de sokkal hamarabb, rövidebb időn belül elfogadták a „jótékony" változást, amely az eredeti állapotot tükrözte.