S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

A lódarázsfészek kialakulása The building of the hornet nest (Vespa crabro, Hymenoptera) A lódarázs (Vespa crabro) fészkéről már sok közlemény jelent meg a hazai és a külföldi szaklapokban. A fészek felépítésének folyamatáról azonban már alig van adat. A Baja környéki erdőben 1999. május 15-től november 27-ig megfigyelt fészek építéséről az alábbi részleteket sikerült összegyűjteni. A fészek helye: a Duna bal partján, Bajától 6 km-re, az 1474-es folyamkilométertől délre, a Nagy Pandúr szigeten, tölgy-, fűz és kőrisfával kevert vegyes ártéri erdő szélén volt. A fészek elhelyezkedése: május 15-én találtam rá az egyik oldalával a Tájvédelmi Őrház padlásának függőleges deszkafalához épült fészekre. Az építkezés kiindulási pontja a tetőt tartó keresztgerenda alsó szögletében volt. A fészket a lódarazsak a palatető alatti széldeszkán át - egy a deszkából a száradás hatására kiesett csomó helyén található - kb. 5 cm átmérőjű lyukon érték el. Az első nemzedék kirepülését követően, június legelején, az addig jól látható két lépet, egy kisebb labdányi burokkal vették körül. Ennek nagysága 20 x 12 cm volt. Ezt a két első lépet később duplájára növelték (1-2. ábra). Június második felében a tető és a szegélyléc közötti 3 cm szélességű rést alig két hét alatt, mindkét irányban, felfelé és oldalt egyaránt, teljes hosszában beépítették darázspapírral, ami hatalmas munkát jelent, mert a kb. 6 méter hosszú, 3 cm széles rés bedolgozásához 150-200 cm

3 darázspapír elkészítése szükséges. Egy dolgozó nőstény legfeljebb 4-5 mm

3-nyi anyagot képes egyszerre hazaszállítani. Ez a tevékenység legalább 40-50 ezer kirepülési igényelt. A darázspapír, elsősorban farostból készül, amelyet a darazsak alapos kutatás, kiválasztás után, korhadó fákról, kiszáradt karókról rágcsálnak le. A gondosan kiválasztott építőanyag-forráson hátrafelé haladva, rágóikkal fellazítják a szálakat, rostokat, miközben nyálukkal itatják át. Majd kis gömböt formálnak belőle és elülső lábaikkal átfogva a fészekhez szállítják. Ráfüggeszkednek a fészek még be nem fejezett peremére és a papírmasészerű golyócskát vékony szalaggá kihúzva, ragasztják a falra. Az építőanyag rendszerint nem egynemű, így a fészek burkolata és a lép sejtjei az adott fajra jellemző jellegzetesen csíkos, szalagos lesz. A legvilágosabb a fűzfa, ennek szemcsézete a legnagyobb, és a legpuhább is. A rozsdabarna tölgy, ez jóval keményebb, így finomabb szerkezetű. A sötétbarna csíkok pedig az őrház közelében található gyümölcsfákról származnak. A faodúkban készített fészek burkolata többnyire elmarad, talán a szűkös hely miatt, de az odú valamennyi repedését - a röpnyíláson kívül - gondosan betapasztják darázspapírral. A fészket alapító nőstény kezdetben csak néhány sejtet készít, amelyet ernyőszerű burokkal vesz körül. Az első dolgozók megjelenését követően a fészket fokozatosan nagyobbítják. Függőlegesen, fentről lefelé haladva építik az újabb lépeket és a fészket körülölelő külső burkot, amely táskaszerű, levegővel telt kis üregek sokaságából áll össze. Korábbi feltételezésem szerint a fészek állandó hőmérsékletének biztosítása céljából zárják le a réseket, ám a későbbi megfigyelések során arról is meggyőződhettem, hogy nem csak a belső hőmérséklet állandóságát, hanem a fészek megközelíthetetlenségét is szolgálta, azaz idegenek betolakodását hivatott megakadályozni. Ugyanis több kolónia déli papírdarázs (Polistes sp.) osztozkodott a padlástéren, de tisztes távolságban a Vespa crabro fészektől. A padlástérben a lódarázsfészektől csak 1,5-2 méternyire volt lakott