S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)

Iszkaszentgyörgy, Majkpuszta. Ezek közül a legnagyobb példányszámban a fehérvárcsurgói halastó partján gyűjtöttük. Elterjedése sporadikus, azokon a területeken fordul elő, ahol a nyár hűvös és nedves (Horvatovich 1990). Fotoaktív faj, de ritkaságára jellemző, hogy az ország 24 különböző területén levő fénycsapda több éves gyűjtési anyagából nem került elő (Kádár and Szél 1995). Majkpusztán a Gesztesi-patak agyagos szegélyén parttaposással gyűjtöttünk egy példányt. Trechus obtusus Erich. — A faj hazai elterjedéséről az alábbi adatokat ismertük: Barcs, Cún-Szaporca, Potony, Zaláta, Újmohács, Szenna, Kisdobsza, Pellérd, Villányihegység, Simontornya, Mosonmagyaróvár, Budapest (Horvatovich 1989, 1990 1992/?, 1995). Lelőhelyeinek zöme a Dél-Dunántúlra esik, a Barcsi Tájvédelmi Körzet területén gyakori, többi lelőhelyéről viszont csak néhány példányban került elő. A Bakonyból 1996 októberében Kincsesbányáról, gyertyános-tölgyesből sikerült kimutatnunk. Gyűjtötték bükkösben, füzesben; talajcsapdázással, rostálással, valamint egyeléssel. Atlantomediterrán faunaelem, amely az enyhe telű vidékeken fordul elő. Majkpusztán nagyobb példányszámban július elején, a legkisebb példányszámban a majki-tó sasos élőhelyén víztől távolabb, száraz sáscsomók taposásával gyűjtöttük, rokon fajával együtt. A Pénzes-forrás melletti cseres-tölgyesben egy tölgyrönk kérgezésével egy példány került elő IX. 17-én. A T. quadristriatus faj a Majki-hegyen fénycsapdára repült, valamint Oroszlány belterületén is gyűjtöttük. Bembidion schueppeli Dej. — Boreomontán, pszichrofil faj, amely hideg-sötét helyeken, hegyi patakok partján, kövek alatt található. A Kárpátokból Erdélyből, hazánkból a Bakonyból és az Észak-Borsodi-Karsztból ismert. Tóth (1973) az ÉszakiBakony karakterfajaként említi, ekkor még csak Ugod és Farkasgyepű környékén gyűjtötték. A legújabb kutatások során a Keleti-Bakonyból is előkerült (Kutasi 1998). Az Isztimérhez tartozó Úttörő-forrás partszegélyén kőriselegyes bükkösben egy nagyobb számú populáció található. Ugod: Hubertlak, Som-berek-séd, 1975 VI. 9-10., leg.: Papp (6 példány); Farkasgyepű: Vas-rét, 1975.IV.29., leg. Papp (1 példány); Isztimér: Úttörőforrás, 1996.VI.9., leg. Kutasi (60 példány). Vizsgálatunk során gyertyános-tölgyesben, az oroszlányi Pénzes-forrás partszegélyéről gyűjtöttük. A vízfolyás mocsaras partján az éles sás (Carex gracilis) az óriás zsurlóval (Equisetum telmatei) alkot állományt. A fajt itt taposással illetve a növényzet széthajtásával gyűjtöttük, míg a kihelyezett talajcsapdák nem fogták. Meglepő módon nyílt társulásból is előkerült parttaposással, a forráshoz csatlakozó patak füves partjáról. Pénzes-forrás 1995.IX. 17-25; 1996. IV. 12-21; VI.5., leg. Kutasi (20 példány). A faj életteréhez nem feltétel a hegyvidéki jelleg, sőt még nyílt (de erdőközeli) élőhelyeken is előfordulhat, ezt farkasgyepűi lelőhelye is megerősíti (Vas-rét). Megjelenése mégis legvalószínűbb a hűvös völgyek patakjainak természeteshez közeli biotópjaiban. Valószínűsíthetjük, hogy ennek a ritka reliktumfajnak a Dunántúli-középhegységből további élőhelyeit fogjuk megismerni. Bembidion mannerheimi Sahl — A Bükkben 49 példányt gyűjtöttek 460 és 600 m között, gyertyános-tölgyesben, sasos égerligetben valamint magaskórós növényzetben parttaposással, talajcsapdával, rostálással és korhadt fából egyelve. Hazánkban szórványosan fordul elő az Alföldön valamint a domb- és a hegyvidéken, főleg nedves erdőkben. Eddig ismert lelőhelyei a Bükkön kívül a Cserhát (Alsótold: Sás-tó); a Mátra (Mátrafüred: Rákóczi-forrás, Mátraszentimre: Vándor-forrás); a Zemplémi-hegység (Pálháza); az Alföld (Hortobágyi NP: Újszentmargita, Bátorligeti TVT és Gyula) ; a Dunántúl (Mesztegnyő, Nagybajom, Cún-Szaporca (Horvatovich 1992a, 1995) és Somogyszob: Baláta-tó (Szél 1996). A Bakonyból is több helyről előkerült: Isztimér, Úttörő-forrás; Bal inka, Kisgyónbánya; Veszprémvarsány, Újmajori erdészház; Kádárta,