S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)
puhafa ligeterdő. Vizsgálatunk során legnagyobb mennyiségben a Majki-tó partján levő égeresből került elő, egy példányát a Gesztesi-patak árteréről is gyűjtöttük, főként parttaposással, de kérgezéssel is. A Pénzes-forrás éles-sásos mocsaras partszegélyén a B. schueppeli-vel együtt fordult elő, csakúgy mint a Bakonyban az Úttörő-forrásnál. Harpalus albanicus Reitter — Melegkedvelő, az erdős-sztyep övben él. A Bükkből, a Börzsönyből, a Dunántúlról és az Alföldről is vannak adatai, ahol általában nyílt növénytársulásokban (sokszor homokos területeken) gyűjtötték. A Mosoni-síkságon (Mosonszolnok) mezőgazdasági területeken is előfordult. Nem gyakori. A Majki-hegy száraz cseresének homokos földútján gyűjtöttük. Trychocellus piacidus Gyll. •— Eddig ismert előfordulásai: Fertő-tó, Sopron, Pellérd, Debrecen, Nadap, Nyársapát, Tass. Euroszibériai elterjedésű, mocsárlakó faj. Rejtett életmódot él, leginkább fénycsapdával, de rostálással is gyűjtötték (Horvatovich 1982, 1988; Kádár and Szél 1995). Majkpusztán július elején, a legkisebb Majki-tónál, a nedves sáscsomók taposásával gyűjtöttük. A vértessomlói-tó partjáról júniusban, a nádas hálózása során került elő. Pterostichus rhaeticus Heer — A faj előfordulási helyei: Bükk-hegység (Miskolc: Lyukas-gerinc), Zempléni-hegység, Kőszegi-hegység, Bakony (Porva, Balinka). A Bükkben egyetlen példányát 960 m-es magasságban fogták Aconito-Fagetum társulásban, korhadt fában. A fajt csak nedves élőhelyen gyűjtötték, legtöbbször vízparti égeresben (Carici acutiformis-AInetum) (Szél 1996). Vizsgálatunk során legnagyobb számban a Majki-tónál levő fiatal égeresben gyűjtöttük kérgezéssel, forgatással és vízzel átitatott ágakból egyelve. Megtaláltuk még a Gesztesi-patak torkolatánál levő kevert ligeterdőben, valamint a Pénzes-forrás vízparti biotópjában. Mindhárom helyen a rokon P. nigrita fajjal együtt fordult elő. Gyűjtéseink megerősítik, hogy a Pterostichus rhaeticus a középhegységi mocsaras erdeink egyik jellegzetes faja. Europhilus fuliginosum Panz. — Hazánkban viszonylag ritka és szórványos előfordulású faj, melyet leginkább nedves és mocsaras erdőkben (vízparti égeresben) gyűjtöttek a sík-, domb- és hegyvidéken egyaránt. Legutóbb a Pannonhalmi-dombvidékről és a Bakonyból is megkerült. Előfordulásainak zöme háborítatlan, természetközeli élőhelyekre esik. A legtöbb példányt a Majki-tó égeresében kérgezéssel gyűjtöttük, de megtaláltuk a Gesztesi-patak növényzettel benőtt patján is. Rokon fajával együtt nem gyűjtöttük (E. micans), mert ez utóbbi csak a vegyes nyárasból (2. biotóp) került elő. Amara gebleri Dej. — Eddig az alábbi lelőhelyeit ismertük: Mosonmagyaróvár, Nagybajom, Budapest, Isaszeg, Tard és Kalocsa (Szél 1996). A Bakonyi Természettudományi Múzeum Amara aulica anyagát átvizsgálva, egy Amara gebleri-t találtunk Fenyőfőről. Fotoaktív faj. A Majki-tó égeresében, és a Majki-patak melletti vegyes nyárasban parttaposással gyűjtöttünk egy-egy példányt. 1996 októberében a Gesztesi-patak árterén mezei aszat (Cirsium arvense) termései között találtuk, Vértessomlón az Itató-dűlőn száraz réten kő alatt. IRODALOM Horvatovich S. (1982): Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és Nyugat-Dunántúlról IV. (Coleoptera). — Janus Pann. Múz. Évk. (1981) 26: 19-32. Horvatovich S. (1988): Pellérd futóbogár faunája (Coleoptera: Carabidae). —Janus Pann. Múz. Évk. (1987) 32: 7-13. Horvatovich S. (1989): Über die Verbreitung und die Biotope von Trechus obtusus Erichson, 1837 (Coleoptera: Carabidae) in Ungarn. — Folia ent. hung. 50: 19-22.
