S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

KÖNYVISMERTETÉS - BOOK REVIEW ROBERT K. ROBBINS (1991): Evolution, Comparative Morphology, and Identification of the Eumaeine Butterfly Genus Rekoa Kaye (Lycaenidae: Theclinae).-Smithsonian Contributions to Zoology, Number 498. Smithsonian Institution Press, Washington, D.C., 116 figs., 64 pp. A Smithsonian Institution sorozata újabb remekművel gazdagította a lepidopterológia szakirodalmát. Mert Robbins munkája méltán megérdelmi ezt a jelzőt. Alapos, minden tekintetben precíz és a legújabb módszereket alkalmazza egy olyan csoport béta- és gammataxonómiájának felvázolásakor, amely a múltban sok gondot okozott a trópusi boglárkalepkékkel foglalkozóknak. Robbins a bevezető után a neotrópikus Rekoa génusz revízióját végzi el: meghatározza helyét a boglárkalepkék fiietikus fáján, egyértelműen diagnosztizálva a génuszt, kibogozva a nevezéktan téves határozások miatt összekuszálódott szálait. A nagylélegzetű munka gerince a karakterkészletek kvalitatív és kvantitatív elemzése, és azok kódoltatása kladogramok által a hét diagnosztizált faj esetében. A karakterek felismerésében és összeállításában nagy segítséget nyújtott a scanning elektron mikroszkóp (SCAN): a 47 elemzett karakter nagy része SCAN által dokumentált. Ennek segítségével a szerzőnek jónéhány anatómiai kérdést sikerült tisztázni (pl. az „illatfoltok" felépítése). A munka legértékesebb része a filogenetikai analízis és a génusz evolúciójának megrajzolása. Ezek a részek a karakter-mátrix számítógépes elemzésének (PAUP 2.4) segítségével készültek, így a génusz és azon belül az egyes taxonok rokonsági viszonya mai ismereteink mellett a lehető legjobban körvonalazott. A neotrópikus boglárkalepke-fauna hihetetlenül gazdag. Eliot 64, a Rekoa génusszal többé-kevésbé rokon, farkos-boglárka génuszt sorol fel (J. N. Eliot 1973, The higher classification of the Lycaenidae (Lepidoptera): a tentative arrangement. Bull. Brit. Mus. Nat. Hist. (Ent.), 28: 371 -505), ráadásul ezek közül számos igen fajgazdag. Még hosszú évtizedekre lesz szükség, amíg a fent elemzett munkához hasonló dolgozatok nyomán kibontakozik előttünk a farkos-boglárkák fejlődési ágazatainak teljes szépsége. BÁLINT Zsolt, Budapest KURT JOHNSON (1992): Genera and Species of the Neotropical "Elfin"-like Hairstreak Butterflies (Lepidoptera, Lycaenidae, Theclinae).-Reports of the Museum of Natural History, University of Wisconsin, Stevens Point, No. 22-23, 279 pp., 240 figs. Amíg Robbins fent ismertetett munkája elsősorban egy kis diverzitású génusz gamma-taxonómiájával foglalkozik, addig Johnson munkájának témája a neotrópikus területek magashegyi eumaeine boglárka-génuszainak alfa- és béta-taxonómiája. A neotrópikus esőerdők fajgazdagsága ismert tény a lepidopterológusok körében is (T. C. Emmel and G. T. Austin ( 1990): The tropical rain forest butterfly of Rondonia, Brazil: Species diversity and conservation, Trop. Lep. 1: 1-12; R. K. Robbins (1993): Comparison of butterfly diversity in the Neotropical and Oriental regions, J. Lepid. Soc. 46: 298-300). De az kevésbé köztudott, hogy a neotrópikus magashegységek kutatása mennyire a háttérbe szorult: a perui vagy a bolíviai paramo, a patagóniai területek hideg pusztáinak lepkéiről ismereteink mind a mai napig rendkívüli hiányosak.