S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 54. (Budapest, 1993)

cornutus. Valamivel ritkábban, de szintén előfordul a nádasokban az Araneus sericatus (*=Larinioides sclopetarius) is. Az előző két fajhoz hasonló szintén nagytermetű faj az A. ocellatus (Larinioidespatagiatus), mely vízközeli fákra, bokrokra, de gyakorta nádra is készíti hálóját. E faj helyenként tömegesen is jelentkezhet (Loksa 1972). Amíg e nagytestű fajok több nádszál között, addig a kisebb Singa fajok általában egy nádszál szára és annak levele között készítik el kisméretű kerekhálóikat. Elsősorban két fajukat kell kiemelni, S. hammata-X és a S. heri-i, melyek a nádasokon kívül a nedves lápréteken is gyakoriak országszerte. Más Singa fajok kisebb egyedszámban, de szintén jelemzőek lehetnek még a nádasokban (S. lucina, S. nitidula) (Loksa 1972). Meg kell említeni még egy keresztespókfajt, melynek eddig ismert hazai előfordulása szintén nádashoz kötődik. A Larinia lineata fiatal példányai a Velencei-tó nádasaiból kerültek elő (Loksa 1972). E ritka dél-európai faunaelem jelenléte valószínű az ország más nádasaiban is, elsősorban a déli országrészeken. Pár évvel ezelőtt 1 nőstény példányát Dabason fogták (Loksa szóbeli közlése). Az állaspókok (Tetragnathidae) családjának több képviselője kötődik vízközeli élőhelyekhez, egyesek tipikusan nádasokban élnek. A Tetragnatha extensa és a T. nigrita általánosan gyakori vízparti növényzeten. Az utóbbi elsősorban fák és bokrok ágaira készíti hálóját (Wiehle 1963). A T. extensa mint tipikus fotofil faj a kevéssé árnyékos helyeket preferálja. Egy harmadik Tetragnatha faj, a T. montana vele ellentétben kifejezetten az árnyékolt részeken, így például a ligeterdők gyep- és cserjeszíntjében lehet tömeges. Folyó menti nádasok és ligeterdők határzónájában viszont a nádon is gyakori lehet. Az alábbiakban két további állaspókot említek meg, melyek specifikusan kötődnek a nádasokhoz, és emellett ritkaságuk révén is figyelmet érdemelnek. A Tetragnatha {"Arundognatha) striata élőhelyválasztása rendkívül sajátos. Kizárólagosan a nagy állóvizek nádasaiban él, ahol hálóját a vízben álló nádasok (legalább térdig érő vízmélységnél) nyílt vízre néző szegélyében készíti (Wiehle 1963, Sauer és Wunderlich 1985). (Csónakból jól megfigyelhető). Első hazai példányait Lendl (1886) gyűjtötte. A nádasok másik ritka állaspókja a különös alakú farkas állaspók, az Eucta kaestneri. Első hazai adatát szintén Lendl (1886) közli. Loksa (1982) mint a nádasok ritka faját említi. Morfológiai különlegessége a fonószemölcsökön túlnyúló farokszerűen kihúzott potrohvég, melyet még kissé mozgatni is képes. A fajt különösen veszélyezteti a nádasok égetése (esetleg vágása is?), mivel két áttelelést követően válik csak ivaréretté (Wiehle 1963). A kerekhálósokat követően megemlítendő még két nádasokra jellemző hamvaspók (Dictynidae) is. A nádi és a pettyes hamvaspók a Dictyna arundinacea és a D. pusilla egyaránt kedveli a nádasokat, az előbbi réteken és gyomtársulásokban is gyakori (Loksa 1969). Hálóik fajra jellemző kusza szövedékek. Egyes pókfajok, mint azt a Tetragnatha striata-nú\ is láttuk, kimondottan csak a vízben álló nádasokban fordulnak elő. Erre szolgáltat egy további példát egy ritka vitorláspók, zzAllomengea vidua (=Mengea warburtoni) is. A faj a vízben álló nádon és más vizinövényeken a vízszint közelében él (Wiehle 1956, Platen 1984). Decleer (1990) talajcsapdázásos gyűjtéssel is nagy mennyiségben gyűjtötte. Loksa (1981) a FelsőTiszavidékről jelzi. A megemlített fogóhálóval zsákmányoló pókok után áttérek a másik fő zsákmányszerzési guildre, a vadászokra. E fő guildet a legtöbb esetben további négy-öt guild alkotja a különböző növénytársulásokban (nappali vadászok, éjszakai vadászok, karolok, ugrók, kalózok). A nádasok esetében ezek közül gyakorlatilag csak az éjszakai vadászok guildje fordul elő. Az esetet még tovább egyszerűsíti, hogy ezen belül is egy kalitpókfaj, a Clubiona phragmitis dominál. Nentwig és munkatársai vizsgálatai alapján a nádon élő fajok között (sárgatálas gyűjtések) ez az egy faj 25-69 % közötti dominancia értékkel rendelkezik (Nentwig 1982). A Clubiona phragmitis-t számos szerző vizsgálta, s ennek köszönhetően szaporodás-biológiáját és az életciklusát, valamint ökológiai igényeit tekintve is jól ismerjük (Reimoser 1937, Pühringer 1975, Schaefer 1976, Toft 1979, Nentwig 1982, Sterghiu 1985). A nádasokon belül gyékényen és békabuzogányon is megtelepszik, ritkábban sásokon is előfordul (Toft 1979). Két fő generációja egymással párhuzamosan fejlődik. Teljes kifejlődési ideje 150-170 nap,