S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

ben a montán fajok csekély száma nem volt meglepő: Phlogophora scita, nemorális montán: Deileptenia ribeata, Boarmia maculata ssp. bastelbergeri, Alcis jubata. Az utóbbiak azonban jelentős példányszámokkal váltak jelemzőkké, különösen a Boarmia maculata. Ugyanez vonatkozik a fenyőhöz kötődő komponensekre: a Cosmotriche lunigera itt sem volt ritka, míg a Peribatodes secundaria stb. a gyakoribb fajok közé tartoznak. A fajok száma alapján az altoherbosa, altoherbosa-nemoralis, nemoralis komponensek voltak túlsúlyban. így az altoherbosa Plusiinák, a szokottnál gazdagabb összetételben - Diachrysia chryson, Euchalcia modesta, Autographa bractea, A. pulchrina, A. jota - közülük több is nagyon gyakori volt. Az Euchalcia variabilis itt is csak szórványosan mutatkozott. Nagyon gyakori volt az Eustroma reticulata. Egy példányban került elő a Baptria tibiale (atlanto-medit-nemorális), nappal volt gyűjthető. A nemoralis komponensből kiemelést kíván a Discoloxia blomeri, Epione parallellaria, s az itt nem ritka Amhipyra perflua. A faunaképhez még kevés fűz-nyár (Brachylomia viminalis) ill. lápi (Graphiphora augur) komponens tartozott. A gyűjtőhely egyik érdekessége volt az inkább északi, alpesi elterjedésű Perizoma taeniata, amely itt nem volt ritka. A szálláshely környékén is gyűjtöttünk, a község közelében. A terep nappali gyűjtésre nagyon alkalmas volt, mivel a Maros fölé emelkedő hegy rétjein szép számban röpködött a Lysandra dorylas ssp. magna, a folyó közelében lévő ''erdőszegélyen különösen gyakori volt az Apatura iris, Neptis sappho, sőt Limenitis populit is sikerült megfigyelni. Lámpázásra itt kivételesen kedvező időjárás mellett került csak sor, ekkor nagyon jó eredménnyel. Ez a terület ugyan a Kelemen-havasok része, de a gyűjtött anyag sok tekintetben a Szalárd-völgyben tapasztalt eredményhez hasonló, bár annál - a kevesebb gyűjtés miatt is - szerényebb. Csak itt kerültek elő: Apamea lateritia (boreáli szubalpin, Acronycta alni (szibiriai nyír-éger) Puengeleria capreolaria (alpin-abietalis), Cucullia lactucae (szib. altoherbosa). A Kelemen havasok magasabb részén az Ilva-patak egyik forrásága ("Negoj-patak") közelében, mintegy 1100 m magasságban is gyűjtöttünk lámpázással. A helyszín egy kis szurdokvölgy volt oldalában irtásrétekkel, legeltetett, sziklás tereprészekkel, erdőfelújulással, a völgyfenéken patakmenti növénytársulásokkal. Az eredményben montán {Apamea rubriena, Xestia speciosa) szubalpin pinetális (Syngrapha interrogationis) boreo-alpin (Gnophos dilucidaria), de nemoralis komponensek is (Polychrysia moneta) keverednek. (Faunaképnek kevés, de felhasználható adatot jelent.) Az Ilva-völgyében tett utak (két alkalommal vittünk gyűjtőfelszerelést a Kelemen-havasok legmagasabb csúcsaihoz) a Pietroszon szándékolt gyűjtések érdekében történtek. Végül azonban nem ott, hanem a Magyar Negoj oldalára néző lejtőn, a Pietrici alatt gyűjtöttünk. így is volt gyűjtés a Pietroszon, de csak nappal, s a Glacies alpinata (leg: Szécsényi) volt az eredmény. A Pietrici oldalában lévő gyűjtőhelyen nappal a Pieris bryoniae 2. nemzedéke röpködött. Ez a populáció is bryoniae-napi hibridnek bizonyult. A gyűjtőhely havasi rét volt, magaskórós szegélyű, zárt fenyves mellett. Az eredményből kiemelést kíván az Apamea maillardi több példányának gyűjtése. Ezek a példányok ellentétben a Retyezátban fogottakkal nem szürke, hanem barna színűek. Mégsem valószínű, hogy új alfajt képviselnének. Az adat azonban nagyon jó. A Keleti-Kárpátokban a legészakibb, bizonyított előfordulás. A többi, említésre méltó erdmány a mintegy 1600-1700 m magasságban lévő helyet jól jellemzi: Apamea rubrirena (montán faunakomonponens), Blepharita adusta (ne-