S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

morális montán), Thera britannica (abietalis), Entephria caesiata (boreo-alpin vaccinietalis, itt közönséges), Gnophos sordaria (boreal-alpin), Venusia cambrica stb. A Hargitában végzett gyűjtések egyik állomása a Füle-patak völgye volt, Ivó felett. Több, egymástól nem túlságosan messze elhelyezkedő helyszínen lámpáztunk, így hegyoldalban, zárt nyírrel elegyes fenyvesben, dús növényzetű irtás közelében, valamint a széles patakvölgy és a zárt fenyves határán, továbbá kissé magasabban, a Füle-patak már összeszűkülő völgyében, magaskórós, patakmenti állományban. Ezeknek a próbálkozásoknak az eredményei azonban nem mutattak olyan nagy változatosságot, ami a külön-külön történő kezelésüket indokohatná. A kiemelést érdemlő fajok jelentősebb csoportja a nemorális-montán faunakomponensek közé tartozók (Phologphora scita, Boarmia maculata ssp. bastelbergeri, Deileptenia ribeata, Notodonta torva). A fenyőhöz kötődő komponensek változatosak: Peribatodes secundaria (szib. pinetalis) Hyppa rectilinea (boreális-fenyő), Puengeleria capreolaria (alpin-abietalis), Cosmotriche lunigera (piceo-pinetalis). Kevés a nyír-fűz (éger) komponens (Pheosia gnoma, Enargia paleacea), bár jelenlétük jellemző. Csak színezik a faunaképet egyes nemorális (Polychrysia moneta), altoherbosa (Antographa pelchrina), vaccinietalis-herbofil (Polia hepatica) komponensek. A Vargyas-patak völgyében Szeltersz-menedékház környéke jóval változatosabb gyűjtési helyszíneket kínált az előbbinél. A völgyet kísérő nyugati hegyvonulat külső (nyugati) oldalán sziklagyepek váltakoztak dús füvű rétekkel, míg a belső oldalt zárt fenyvesek, felújuló, nyírt gazdagon tartalmazó irtásos állományok borították. A völgyet keletről határoló hegyek lapos, kaolinos-montmorillonitos kőzetű hátait virágzó alhavasi rétek, Sphagnumos lápok fedték, míg a lejtőkön zárt fenyveseket találtunk. A patak völgysíkján művelt területek váltakoztak lápokkal és láprétekkel. A faunaképben a nyírhez, égerhez, láperdőkhöz kötődő komponensek jelenléte a legjellemzőbb: Plemyria rubiginata (nyír), Palimpsestis fluctuosa, P. duplaris, Pheosia gnoma (nyír-éger), Acronycta cuspis (éger), Dicranura erminea (nyárnyír), Graphiphora augur (láperdei, nem volt ritka), Chrysoptera c-aureum (láperdei) stb. Jeletős számban fordultak elő altoherbosa-nemoralis komponensek: Eugraphe sigma, Autographa bractea, A. pulchrina stb. (Itt is ritkább volt a szokásos Plusiina fajcsoporton belül az Enchalcia variabilis.) Aránylag kevés az említésre méltó, fenyőhöz kötődő komponens, de ugyanazok, mint más, előbb tárgyalt gyűjtéseken. (Cosmotriche lunigera, Panthea coenobita, Peribatodes secundaria). Ugyancsak kevés a vaccinietalis komponens (Calocalpe undulata, Eurois occulta, Polia hepatica). Meglepő volt a boreális-szubalpin Apamea lateritia gyakorisága. A helyszín változatossága, a sekély talajú, ill. változatos sztyep (Dichagyris signifiera), szibériai lejtőssztyep (Scotia clavis, amely itt gyakori volt), valamint a helyenként sziklás völgyoldalakkal az alpin-szubalpin sziklai (Gnophos pullata) komponensek stb. megjelenése. A lápok, láprétek elterjedtsége (természetesen) a nappali lepke faunában is megmutatkozott (Palaeochryrophanus hippothoë, Maculinea alcon) Annak ellenére, hogy a gyűjtőutak rendszerint azonos időben, nyár derekán történtek, az egyes, felkeresett hegységek változatos faunaképet mutattak, különböző átmenetekkel a középhegységi fauna felől a magashegységi fauna irányában. Ezt a legfontosabb faunakomponensek kiemelésével az illető hegység, az ott választott helyszínek adottságaival összefüggésben igyekeztem tükrözni. így a gyűj-