S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

dányszám nem is tenné lehetővé ennek alapos vizsgálatát.) Mint faunisztikai adat figyelemreméltó. A Brassói-havasokban a Nagykő-havas a Keleti-Kárpátok flis övezetének rendkívül jellemző tagja. A hegy tömegét homokkő és mészkő alkotja. A mészkő többnyire elfedi a homokkő réteget, változatos gerincek, széles, fennsíkszerű hátak és csúcsok formájában. A legmagasabb csúcs homokkő, míg a többi mészkő. A csúcsok szeszélyes elrendeződésben, a fennsíkokon jelennek meg, valójában többnyire függőleges oldalfallal néznek a völgyekre. A változatos kőzetminőség, a hegy "formakincse" és a nem kevésbé változatos vegetáció gazdag nagylepkefaunát tesz lehetővé. A gyűjtések a havas 1500 m magasságában, a legszembetűnőbb nyeregben elhelyezkedő menedékháza felett történtek. Itt július végén még repül a Parnassius mnemosyne, a havas csúcsa körüli réteken pedig az Erebia medusa kis termetű, de igen nagy szemfoltokkal díszített formája (psodea). A lámpázások színhelye mintegy 1550-1600 m magasságban volt. A gyűjtőhely környezetében havasi rétek, sziklagyepek, kopár mészkő sziklafalak, zárt fenyvesek egyaránt megtalálhatók voltak. A megfigyelt faunakép nem csak a jellemző komponensek nagy száma, de közöttük számos - másutt esetleg ritkának minősülő - faj nagy egyedszáma következtében is gazdag. Változatos a havasi gyepekhez, sziklagyepekhez kötődő komponensek összetétele. Nem ritka a Xestia asworthi candelarum, a xeromontán-szubalpin Rhyacia grisescens, kevésbé gyakori a sziklagyepi pusztagyepi Rhyacia lucipeta, Dichagyris flammatra, közönséges a Hadena caesia, altoherbosa plusiinák (Autographa pulchrina, A. jota, A. bractea), ritkább az Euchalcia variabilis. A montán komponenshez tartozó fajok közül közönséges az Apamea rubrirena, nem ritka a Colostygia salicata, Xestia collina, a nemorális-montán csoportból a Notodonta torva, Alcis jubata. Különösen sok a fenyőhöz kötődő faj, így a Cosmotriche lunigera, Mamestra biren, Hyppa rectilinea (itt közönséges) Xestia speciosa, Thera stragulata, T. britannica, Puengeleria capreolaria stb. A vaccinietális komponens tagjai: Scopula ternata, Dystroma citrata, Polia hepatica, itt is megtalálhatók. Jellemzőbbek a szubalpin Colostygia aptata, Venusia cambrica, Apamea lateritia. Szubalpin sziklai Gnophos pullata és alpin komponensekhez tartozó fajok Entephria cyanata, Coenotephria nebulata, Gnophos dilucidaria, G. sordaria, G. serotinaria, G. glaucinaria. A magashegyi fauna további érdekes tagjai a Colostygia aqueata, valamint Apamea zeta. Kevés a silvicol (Gonodontis bidentata) elem száma, még kevésbé "illik" a faunaképbe a holomediterrán elem (Eupithecia semigraphata h. sziklai). A Bucsecs-hegységben tett út a Nagykő-havason végzett gyűjtésekhez képest csak kirándulás volt. A gyűjtési ereménnyel is járó út a Bucsecs fennsíkjának Sinaia és Busteni közötti peremén vezetett. A fennsíkon közönséges volt a Glacies coracina és az Erebia pandrose. Lejjebb a fennsík pereménél a Jepi-csúcs melletti oldalvölgyben Boloria pales és Erebia epiphron, kevéssel lejjebb az Erebia pronoë repült. (Az éjszakai lámpázási kísérlet - a Bucsecs szeszélyes időjárása ezt meghiúsította - egyetlen eredménye egy Entephria nobiliaria volt. Megérte! A Kelemen-és Görgényi-havasokban végzett gyűjtések fő helyszíne vagy kiindulópontja Palotailva volt. A Szalárd-patak völgye - Palotailva területén - a Görgényi havasokban viszonylagos zavartalansága miatt vált vonzóvá a lámpázások számára. A gyűjtőhely a zárt fenyvessel borított hegyoldalon volt, a meleg lejtőzóna közelében, ahol lombos állomány jelenik meg, továbbá az erdő zártságát kis oldalvölgy bontja meg, dús aljnövényzet számára nyitva lehetőséget. Az alacsony tengerszint feletti magasság (mintegy 600 m) következtében a faunakép-