S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 53. (Budapest, 1992)

álló faunájából értékelhető érdekességeket (Coenonympha leander, Rhynchodontodes antiqualis, Rhodostrophia calabra, Dysauxes jamula), amelyeket máshol nem találnánk. Kielégítőbb volt ennek a gyűjtőutnak a hátralévő, a Békás-szorosban eltöltött része. A gyűjtőhely a Békás-szoros keskeny, szurdokszerű oldalvölgye volt, meredek mészkő sziklafalakkal, látszólag növényzet nélküli kőfolyásokkal, zárt fenyőerdőkkel, gazdag szegélytársulásokkal, nedves patak menti rétekkel. A faunaképet a boreális fenyő (Panthea coenobita, Hyppa rectilinea, Macaria signaria), nemorális montán (Blepharita adusta, Xantorrhoe montanata), boreomontán (Pieris bryoniae), montán-szubalpin (Colostygia aptata, Venusia cambrica), silvicol (Gonodontis bidentata, Haemorrhagia fiiciformis, C allierges ramosa) faunakomponensek jellemezték. A Pieris bryoniae és a Pieris napi hibridpopulációja volt megfigyelhető, s ekkor - június végén - még az első generáció repült. Érdemes megemlíteni, hogy a Haemorrhagia fiiciformis, amely a szegély társulásokhoz kötődik, itt nem volt ritka, ugyanúgy a fenyőn élő Cosmotriche lunigera sem, még a magashegységi faunához tartozó Gnophos glaucinaria közönséges volt. Hiányzott azonban - talán a korai időpont miatt - az a gazdag változatosság, amelyet a patak menti s szegélytársulások magas kóró sa in, valamint a sziklagyepekben tenyésző fajok megjelenése eredményezhet. Ugyancsak kevés nyír-éger komponens (Acronycta ieporina, Drepana lacertinaria) volt szí nézője a koranyári faunaképnek. Ugyanennek az utazásnak a gyűjtési próbálkozásai közül érdemes kitérni a Gyalui-havasokban tett kirándulásra. Itt "Rakatau" közelében a Hideg-Szamos völgyében június végén már megfigyelhető volt a Pamassius apollo (járaensisl), s a Haemorrhagia fiiciformis itt sem volt ritka. A Retyezát központi részét célozta meg egyik gyűjtőutunk. A Pietrele-patak völgyében, a hasonló nevű csúcs alatt, mintegy 1700 m magasságban elhelyezkedő Genciana-menedékház környékén végeztünk gyűjtéseket, amelyeket a Retyezát nyár derekához képest - különösen zord klímája csaknem meghiúsított. Verőfényes nappalokon a menedékház körül az Erebia epiphron repült, míg feljebb, a Bukura és a Peleaga közötti gerincen Erebia gorge. A Bukura-tó feletti, déli kitettségű lejtőkön a legjellemzőbb lepke az Erebia pandrose volt, amelyet még a Peleaga csúcsán is meg lehetett figyelni. A gerinc mentén mindenütt gyakori volt a Glacies coracina. Az éjszakai gyűjtéseket nehezítette a Retyezát, Bukura, Peleaga fő-és oldalgerincei által közrefogott óriás "cirkusz völgyből" alázúduló hegyi szél. Később az itt nem ritka havasesőt is hozó hidegfront betörések ellenére, ebben az északi fekvésű völgyben számos helyszínen próbálkoztunk, így a kopár, kőfolyásokkal borított lejtőkön, völgytalpi kőtengereken is, de eredményesnek elsősorban a szélvédett, a fenyves takarásában történt gyűjtés volt tekinthető. (Ilyen lehetőségekben itt, az erdőhatár közelében, nem volt sok választási lehetőség.) A legtöbb említésre méltó faj a magashegységi faunából a fenyőhöz kötődő: Syngrapha interrogationis (szubalpin), Xestia speciosa (itt ez volt a leggyakoribb bagolylepke), Thera britannica, A sok kopár felszín alapján remélt xeromontán komponensek közül csak a Rhyacia grisescens volt megfigyelhető. Kiemelést érdemel még a Xestia collina (a Kárpátokban máshol gyakoribbnak bizonyult), a vaccinietális elemek közül a Scopula ternata, Gnophos myrtillata. Igazi meglepetésként a Retyezátból akkor még ismeretlen Anaitis simpliciata, s főkép az Apamea maillardi gyűjtése szolgált. Az Apamea maillardi egy szürke formája repül - eredményeink szerint - a Retyezátban. (Nem valószínű, hogy az Európa magashegységeiben több alfajban előforduló maillardinak ez egy új alfaja lenne, a gyűjtött kis pél-