S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)

Kárpát-medencei nappali lepke-jegyzetek I. (Lepidoptera: Rhopalocera) Notes on the Butterflies of the Carpathian Basin I. (Lepidoptera: Rhopalocera) Pieridae Colias erate (Esper, 1804). 1988 őszén több napot töltöttem Moldvában csángómagyar falvakat járva (1988. október 8-12; Kápota, Külsőrekecsin, Csík, Dózsa-újfalu, Somoska, Klézse, Forrófalva). Feltűnt, hogy a legelőkön és az utak mentén nimdenütt rengeteg Colias erate repült. Hazafelé, a Gyimesi-szorosban is (1988. október 13; Gyimespalánka, Csíkgyimes és Gyimesbükk) megfigyeltem nyugati irányban, a vasúti töltés mentén vándorló példányokat. A faj Kárpát-medencei előfordulásáról már többen is hírt adtak (Bálint és Janáky 1988, Popescu-Gorj 1978, Székely 1985), de magyarországi példányokról, annak ellenére, hogy Higgins (1970) szerint olykor nálunk is előfordul ("Occasional in Hungary", 63. o.), nem tudtunk. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának Kárpát-medencei nappalilepke anyagát rendezve a Colias croceus (Geoffroy in Fourcroy, 1785) hímek között két Colias erate példányt is találtam: "Debrecen, Ohati erdő, 1951. X. 1, Éhik" és "Hidegkút-Solymár közötti tarlókon, 1951. EX. 8, Stankow". A fajnak ezek az első hiteles, ismert magyarországi és egyben Kárpát-medencei adatai is. A két 1951-ben gyűjtött hazai példány előkerülése jól beleillik a Colias erate nyugati expanziójának történetébe, Az adatok szerint (Popescu-Gorj 1977) a faj Besszarábián át a harmincas években hódította meg Moldvát és Eszak-Bukovinát. A Havasalföldről csak a hatvanas évektől kezdve vannak adataink Minden bizonnyal a faj első előőrsei az alacsonyabb Északkeleti-Kárpátok hágóin érkeztek a medence belsejébe. Ennek bizonyítéka Éhik és Stankow Colias erate-)a. Moldvából szórványosan be-berepült Erdélybe, s talán mintegy harapófogó-szerűén, a Duna és a Maros vonalát követve jutott el Magyarországig (Herkulesfürdőn 1988.VII. is gyűjtötték: leg. Szabó) és honosodott meg a Kárpát-medencében. Ezt igazolja az a tény, hogy a faj Dél- és Délkelet-Magyarországon igen gyakori. A faj egyébként országszerte elterjedt és elérte a nyugati határszélt is (Hreblay és társai 1989). Minden bizonnyal tenyészik a szomszédos Ausztria burgenlandi sztyeppvidékein és lucernásaiban is. Gozmány (1979) nem vette fel a Colias erate-t az európai állatfajok közé, pedig munkája megjelenése előtt majdnem ötven évvel jelezték a moldvai Tekucs vidékéről (Alexinschi 1930), így az állatnak nincs magyar neve. Minthogy ez a faj Székely (1985) és saját megfigyeléseim szerint a moldvai Egyedfalva-Onyest-Bákó, a déli moldvai magyar és székely telepek vidékén igen gyakori, s első példányai Moldva-Bukovina felől érkeztek Magyarországra, a csángó-kéneslepke nevet javaslom használatra. A "csángó" szó egyik lehetséges értelmezése "elvándorolt, elszakadt" (Domokos 1987, Mikecs 1989), így ez is utal a faj egyik tulajdonságára. Colias myrmidone (Esper, 1781). Narancslepke. A századforduló tájékán és a húszas években a régi gyűjtemények adatai szerint országszerte elterjedt nappalilepke faj volt, s néhol nagyobb egyedszámban repült. Különösen jellegzetes kéneslepke faj lehetett a Duna-Tisza közének homokbuckás területein (Gozmány 1986). Mára Európa-szerte megritkult, olyannyira, hogy a legtöbb országban - így hazánkban is - fölkerült a védett és veszélyeztett lepkék listájára (pl. Lepidopteren Arbeitsgruppe 1987, Varga 1988).