S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)

Hazánkban csak a nyugati határszélen tenyésznek crősebb populációi, de egyes kóborló példányok még ma is, országszerte előfordulhatnak (pl.: "Pest megye, Nagykovácsi, 1979. VII. 18, leg. Iványi"; in coll. MTM). Megritkulásának az oka a mezőgazdasági módszerek megváltozásában keresendő, mivel a Colias myrmidone élőhelyei mozaikos erdős-sztyepp területeken találhatók, ahol a tenyészhelyek évről-évre váltakozhatnak (Varga 1988). Az imágók, akárcsak a többi Colias faj, rendkívül gyors mozgásúak, nagy területeket repülnek be és a nőstények egyesével rakják le petéiket, sokszor egymástól igen nagy távolságokra. A nagyüzemi mezőgazdaság az erdős-sztyepp jellegű mozaikos tájakat sorra fölszámolta az utóbbi évtizedekben; a kisparcellákat, amelyek között szigetszerűen tenyészhettek a táj jellegzetes növény- és állatfajai, monokultúrákká egyesíti. Az Őrségben és a Vend-vidéken, ahol a narancslepke még más ritkább társával előfordul, a hagyományos gazdálkodási módnak számos eleme őrződött meg, biztosítva egyben a táj jellegzetes flórájának és faunájának a megmaradását. Határainktól keletre, a Szatmári-síkon, meszes homoki legelőkön helyenként gyakori a Colias myrmidone, pl. Szatmárnémetiben Szabó Gyula gyűjtötte (Székely 1985). Több helyütt fogták erdélyi kollégáink a Mezőségen, az Erdővidéken, továbbá a Háromszéki-medencében és az azzal határos Barcaságban. Székely (1985) szerint terjedő faj. Pieris (Artogeia) pseudorapae balcana Lorkovic, 1968. Lorkovic (1968) munkájában rendkívüli alapossággal Pieris balcana néven egy új fehérlepkefajt ír le a macedóniai Treszka-szorosból (Jugoszlávia). Az új fajt főként kromoszóma-vizsgálatok alapján különíti el a rokon Pieris napi (Linnaeus, 1758) taxontól és rámutat a Verity által 1908-ban, Szíriából leírt pseudorapae-vc\ való rokonságára. Varga és Tóth (1978) a napi superspecies meridionalis alakkörébe sorolja a balcana taxont: "Pieris (Artogeia) (napi) meridional is balcana". Eitschberger (1983) később pseudorapae alfajként tárgyalja. A rendszertani szempontból különböző álláspontok lényege számunkra az, hogy az eddig ismert hat Pieris faj mellett a Kárpát-medencében egy hetedik is előfordul, amelyet eddig az irodalom (Abafi-Aigner 1907, Gozmány 1968, Popescu-Gorj 1980) a Pieris napi meridionalis (Heyne, 1895) névvel jelölt. Annak ellenére, hogy Varga és Tóth, illetve Eitschberger álláspontja a balcana taxonómiai és rendszertani helyzetét illetően különböző, mi az újabb Eitschberger-féle beosztást követtük. Geiger és Kudrna (1985) alapos kritikájukban a balcana taxonómiai helyzetével kapcsolatosan nem támadták Eitschberger P/em-monográfiáját. Egy későbbi munkájában pedig a balcana szerzője maga is követte Eitschberger rendszertani beosztását (Lorkovic 1985 > A pseudorapae balcana a következő bélyegek alapján különíthető el a közelrokon Pieris napi fajtól: testmérete nagyobb, szárnyai kerekebbek és szélesebbek; alapszíne kicsit sárgás; a fonákja tiszta sárga, az erei mentén kevesebb a fekete pikkely, valamint a hátulsó szárnyainak erezeti behintése a tőtérre korlátozódik. A fajnak faunaterületünkön két nemzedéke van, melyek tavasszal, illetve nyár derekán repülnek. Élőhelyei déli kitettségű sziklafalak, meleg rétek. Eitschberger (1983) munkájában több Kárpát-medencei lelőhelyét említi: Brassó, Brassó-Pojána, Cser na-völgye, Domogled, Erdélyi-Érc hegység, Kelemenfalva, Mehádia, Nagyszeben és Rctyczát. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményének példányai a következő lelőhelyekről származnak: Paklisa (Hunyad megye); Fcrencfalva, Herkulesfürdő, Wolfsberg (Krassó-Szörény megye): Brückenau, Paciniasa (Temes megye) valamint Lovrin, Nalác és Pészak (Torontál megye). A faj magyar neve a tudományos elnevezés nyomán: balkáni fehérlepke.