S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)

jairól vannak példányai. Az erdős vidékek állata; többnyire erdei tavakban, lápokban, ritkábban erdei patakok kiöntéseiben, stb. található. Xanthodytes conspersus (Marsham, 1802) - Martonvásár, 1904. V, leg. Diener H. Palearktikus faj. Eurázsia déli felében és Észak-Afrikában fordul elő. Általában a tengerpartok mentén gyakori, ahol sós, félig sós vizekben éL A szárazföld belsejében szórványosan található és többnyire kifejezetten ritka. Zoológiai irodalmunk szerint Budapesten is gyűjtötték. Előfordulását jó lenne újabb adatokkal megerősíteni. Asternus neglectus (Erichson, 1837) - Harkány, 1928. V, leg. Stiller V.; Pinnye, 1915. VI, leg. Streda R; Pozsony, leg. Bokor E - Elterjedt Észak- és Közép-Európában. Nálunk ezt a fajt eddig nem ismerték fel, így faunajegyzékünkben sem szerepel. A hűvösebb, csapadékosabb erdős vidékek lakója; általában sekély, növényzettel sűrűn benőtt erdei tavakban, lápokban, stb. fordul elő. HYDROPORIDAE Potamonectes elegáns (Panzer, 1794) - Kőszeg, 1900. VI, leg. Ehmann F. - Középeurópai faj. Zoológiai irodalmunk "Magyarországról" említi. Előfordulása nálunk elég valószínűnek tűnik, újabb példányok gyűjtése azonban kívánatos volna. Erdei állat; általában patakokban, patakok kiöntéseiben, keréknyomokban összegyűlő friss esővízben, stb. él. Scarodytes kaszonensis (Csiki, 1946) - Algyógy, 1911. III. 31, leg. Gergely I.; Borsabánya, 1924. VII. 22-26, leg. Fodor J.; "Kászon", Salutaris, 800 m, 1943. VII. 10-31, leg. Székessy V. (holotipus); "Máramaros", leg. Frivaldszky J. és Pável J. - A kászoni példányt Csiki eredetileg a Scarodytes halensis (Fabricius, 1787) változataként írta le. Egyedi sajátosságai, megkülönböztető jegyei alapján azonban a S. kaszonensis minden kétséget kizáróan önálló faj; valószínűleg a Kárpátok keleti vonulatainak bennszülött állata. Oreodytes sanmarkii (C. R Sahlberg, 1826) - Budapest, leg. Speiser F. - Előfordul a palearktikus állatföldrajzi régió északi felében. Faunaterületünkön a magashegységek forrásainak, patakjainak jellemző állata. A Budapestről származó példány bizonyára tévesen cédulázott. Graptodytes concinnus (Stephens, 1835) - Fiume, leg. Stiller V; Novi, 1900. VII, leg. Wachsmann, 1904. VIL 3, leg. Horváth G. - Elterjedt a Földközi-tenger medencéjének nyugati felében. Állatunkat korábban tévesen határozták meg; neve faunajegyzékünkben nem szerepel. Hydroporus dobrogeanus Ienistea, 1962 - Sopron, 1944. VIIL 15, leg. Dudich E; Sukoró, Meleg-hegy, kiszáradt forrás, rostálás, 1951. X. 25, leg. Kaszab Z - Előfordul Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában. Nálunk valószínűleg a domb- és a hegyvidék zárt erdeinek lakója. Forrásokban, patakokban fordul elő; leginkább vízbe hullott ágak, falevelek, stb. között található. Faunaterületünkről eddig ismeretlen volt. Hydroporus incertus Aubé, 1836 - Fuzine, leg. Mihók O.; Lesenceistvánd, 1962. VII, leg. Tóth L.; Nagykovácsi, Nyerges-dűlő, nádas, 1983. IV. 2, leg. Czető Zs. - Gyűjteményünk anyagát megvizsgálva úgy tűnik, hogy a H. memnonius Nicolai, 1822 szinonimái közé eddig besorolt H. incertus önálló faj. Az Észak- és Közép-Európában, valamint Szibériában honos H. memnonius hazánkból egyelőre ismeretlen, a környező országok magashegységeiben azonban előforduL AH. incertus - amely mediterrán fajnak tűnik, Közép- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, Kis-Ázsiában, stb. él - inkább az alacsonyabb régiók állata. Hydroporus ionicus Miller, 1862 - Ludbreg, leg. V. Apfelbeck. - Pontomediterrán faj. Faunaterületünkön Horvátországban fordul elő. Faunajegyzékünkben eddig nem szerepelt.