S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)

Liaphlus maculatus (Motschulsky, 1860) - Budapest, Rákos, 1899. IV. 20., leg. Csiki E; Pátka, leg. Lichtneckert F.; Székesfehérvár, Sóstó, leg. Lichtneckert F. - A kontinentális éghajlatú területek, füves és erdős puszták jellemző állata. Fő elterjedési területe Kelet-Európa, illetve Nyugat-Szibéria. Általában bázisokban gazdag vizekben, szikes tavakban fordul elő, de inkább sótűrő, mint sókedvelő. Csillárkamoszatokkal (pl. Chara canescens, Ch. tomentosa) táplálkozik. Nálunk legalább 50 éve nem gyűjtötték; előfordulását jó volna újabb adatokkal megerősíteni. Peltodytes rotundatus (Aubé, 1838) - "Fertő", 1901. IV., leg. Ehmann F. - Faunajegyzékünkben ez a faj nem szerepel. Elterjedésének súlypontja a Földközi-tenger mediterrán éghajlatú partvidékeire esik. Előfordulása Horvátországban, az Adriai-tenger partvidékén - annak ellenére, hogy innen egyelőre nincsen adat - biztosra vehető, a Fertő vidékén azonban kétséges, megerősítésre szorul. GYRINIDAE Aulonogyrus concinnus (Klug, 1834) - Siófok, leg. Lichtneckert F; Vác, leg. Bíró L. Irodalmi adatok szerint Pécelen is megtalálták. Elterjedési területe a miénknél hidegebb éghajlatú vidékeket is magában foglal, elterjedésének súlypontja azonban melegebb éghajlatú területekre, a Földközi-tenger medencéjének tágabb környezetére esik. Magyarországon legalább 50 éve nem gyűjtötték; előfordulását jó volna újabb adatokkal megerősíteni. Gyrinus caspius Ménétries, 1832 - Novi, 1904. VII. 3., leg. Horváth G. - Irodalmi adatok szerint Magyarországon (Budapest, Pécel) is megtalálták. Gyűjteményünkben azonban ezen a néven csak a G. paykulli Ochs, 1927 tévesen meghatározott példányait találtam. A G. caspius elterjedt Észak-Afrikában és az eurázsiai kontinens nyugati felében. Előfordulása határainkon belül nem nagyon valószínű: elterjedésének súlypontja a miénknél melegebb éghajlatú vidékekre esik. Gyrinus marinus Gyllenhal, 1808 - Siófok, leg. Lichtneckert F. - Előfordul a holarktikus állatföldrajzi régió hideg és mérsékelt éghajlatú területein. Magyarországon irodalmi adatok szerint Füzérradvány

on és Szerencsen gyűjtötték (ez utóbbi adat talán a következő fajra vonatkozik). A hűvös, csapadékos tájak, magashegységek jellemző állata. Hazai előfordulása újabb megerősítést igényel Gyrinus suffriani Scriba, 1855 - Balatonederics, leg. Györffy J., 1904. V, leg. Wachsmann; Budapest, 1899. V. 4., leg. Ehmann F.; Izsák, Kolon-tó, vízihálózás, 1979. XI. 13., leg. Ádám L.; Keszthely, leg. Horváth G., 1908., leg. Wachsmann, 1909., leg. Györffy J.; Mosonmagyaróvár, Magyaróvár, 1936. IV. 8., leg. Révy D.; Szerencs, leg. Bíró L. - Előfordul Európában és Közép-Ázsiában. Magyarországon eddig csak Izsákról és Mosonmagyaróvárról ismertük. Kiterjedtebb, mélyebb, ritkán kiszáradó eutróf állóvizekben él; általában a sűrű növényzet között tartózkodik. Orectochilus villosus (O. F. Müller, 1776) - Budapest, Pestimre, 1941. VI. 22., leg. ?.; Csesznek, Cuha-völgy, leg. Lichtneckert F; Esztergom, leg. Bokor E; Győr, leg. Bokor E; Mosonmagyaróvár, Magyaróvár, 1942. IX 23., 1944. VI. 23., leg. Révy D.; Pápa, leg. Ehmann F., 1898., 1899., 1902., leg. Wachsmann, 1902. IV., leg. Csiki E; Rábagyarmat, Rába, 250 m, Echinochloo-Polygonetum lapathifolii

y vízben ázó farönk alól, 1989. IX 2., leg. Ádám L.; Szeged, leg. Endrődi S.; Verőcemaros, Verőce, leg. Endrődi S.; Visegrád, 1904. VI., leg. Diener H. - Nyugat-palearktikus faj. Többé-kevésbé gyors folyású, hűvös, tiszta vizekben, patakokban, folyókban él. Éjszaka mozog; nappal kövek, fadarabok alatt vagy a víz által partra sodort durvább növényi törmelék között, stb. rejtőzik