S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 52. (Budapest, 1992)

DYnSCIDAE Dytiscus latissimus Linnaeus, 1758 - Budapest, Városliget, leg. Diener H, leg. Gammel A; Kállósemjén, Mohos-tó, 1942. V. 17., leg. ?. - Irodalmi adatok szerint Szegeden is gyűjtötték. Előfordul Észak- és Közép-Európában, valamint Nyugat-Szibériában. Magyarországon ez a faj kétségtelenül igen ritka, előfordulása azonban bizonyosra vehető. Ujabb anyagunk ugyan nincsen, de a hetvenes években Ronkay László és Szél Győző talált l-l állatot a Dunában Nagymarosnál, illetve a Balatonban Csopaknál (szóbeli közlés). A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményében is van példány Veszprémből, az Egyetem szökőkútjának medencéjéből: ezt magam is láttam. Dytiscus semisulcatus (O. F. Müller, 1776) - Budapest, Csepel, leg. Peregi I. - Faunajegyzékünkben ez a faj nem szerepel. Elterjedésének súlypontja - a Földközi-tenger medencéje - Magyarországtól elég távol esik, így hazai előfordulása, a bizonyító anyag ellenére (vannak "Hungária, Frivaldszky I." cédulájú példányaink is), nem nagyon valószínű. Erétes sticticus (Linnaeus, 1767) - Jászberény, leg. Móczár L. - A Föld trópusi-szubtrópusi éghajlatú területeit lakja. A Kárpát-medencében korábban csak a Bánságból (Németbogsán, leg. Merkl E.) ismertük. Ramus exsoletus (Forster, 1771) - Csíkszentimre, leg. Csiki E - Elterjedt Szibéria, valamint Európa hideg és mérsékelt éghajlatú területein. Zoológiai irodalmunk ritka, de elterjedt fajként tartja számon, ennek megfelelően számos lelőhelyét ismerteti. Gyűjteményünkben azonban a fent említetten kívül csak tévesen meghatározott állatokat találtam. Ramus suturellus (Harris, 1828) - Debrecen, leg. Kanabé D. - Előfordul a holarktikus állatföldrajzi régió hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein. Irodalmi adatok szerint faunaterületünkön többfelé megtalálták, Magyarországon pl. Hajóson és Szegeden. Gyűjteményünkben azonban a debrecenin kívül egyetlen példánya sincsen. Kizárólag pangó, roszszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású lápvizekben fordul elő. Ilybius guttiger (Gyllenhal, 1808) - Baja, leg. Erdős J.; Csaroda, Báb tava, 100 m, Eriophoro-Sphagnetum recurvi-magellanici, vízihálózás, 1982. X. 2., leg. Ádám L.; Farkasfa, Fekete-tó, 300 m, tőzegmohás láp, 1982. VII. IL, leg. Ádám L.; Keszthely, 1911., leg. Horváth G; Kőszeg, leg. Visnya A; Siófok, Töreki-láp, halastó, 1953. VII. 7-10., leg. Kaszab Z és Zsirkó G; Székesfehérvár, leg. Lichtneckert F, Sóstó, 1926. VI., leg. Lichtneckert F. - Előfordul Észak- és Közép-Európában, valamint szórványosan Dél-Európa magashegységeiben. Hazánkban elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb nyugati és északkeleti országrészben található. Kedveli a pangó, rosszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású vizeket; jobbára csak lápokban él. Ilybius similis Thomson, 1856 - Besztercebánya, Radvány, 1940. V. IL, leg. Csiki E.; Réty, Rétyi-nyír, 1941. VI. 18., leg. Fehérváryné és Kolosváry G., 1981. VII. 19, leg. Percgovits L. és Ronkay L. - Faunajegyzékünkben ez a faj nem szerepel; gyűjteményünk példányait korábban tévesen határozták meg. A faj előfordul Észak-Európában és KözépEurópa magashegységeiben. Gaurodytes affinis (Paykuli, 1798) - Nádasd, Csonka-erdő, 1986. VII. 6, leg. Ádám L. és Szél Gy. - Előfordul Szibériában, valamint Észak- és Közép-Európában. Faunaterületünkről eddig Erdélyből és Szlovákiából (Brassó: Csiga-hegy; Nagyszeben; Rozsnyó), határainkon belül Debrecenből (irodalmi adat) ismertük Jellegzetes lápi állat; pangóroszszul átszellőzött, hűvös, savanyú kémhatású lápvizekben él. Gaurodytes melanarius (Aubé, 1836) - Csörötnek, Huszászi-patak, 200 m, Genisto-Pinetum sylvestris, 1982. VIII. 21, leg. Ádám L.; Debrecen, leg. Kanabé D.; Farkasfa, Fekete-tó, 300 m, tőzegmohás láp, 1982. VII. 11, leg. Ádám L.; Szalafő, Borjas-erdő, 200 m, 1983. VII. 10, leg. Ádám L. - Észak- és közép-európai faj. Faunaterületünkről korábban csak az Északi-Kárpátokból ismertük. Gyűjteményünkben az Északi- és a KeletiKárpátokból, valamint Magyarország hűvösebb, csapadékosabb nyugati és északkeleti tá-