S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 50. (Budapest, 1989)
Irodalom: GOZMÁNY, L. (1968*: H azai molylepkéink magyar nevei. - Folia ent. hung., 21:225-296. - KUZNYECOV, V.l. Ü978): Tortricidae. - in: Medvegyeva: Opregyelityel Naszekomüh Jevropejszkoj csasztyi SZSZSZR, IV (1*: 139-710. SZABÓKY Csaba, Budapest Folia ent. hung. 50, 1969 Nádat károsító sásbogárfajok a Balaton nádasaiban (Coleoptera: Chrysomelidae) Beetles damaging on reeda in the Lake Balaton (Coleoptera: Chrysomelidae) Nádasaink fokozódó mértékű pusztulása, az ipari nád minőségének romlása egyre sürgetőbbé teszi a jelenség okainak feltárását. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Növénytani tanszéke Dr. Kovács Margit vezetésével vizsgálatsorozatot szervezett a nádpusztulás okainak kideritésére. A Természettudományi Múzeum Állattára az állati kártevők vizsgálatával kapcsolódott be a programba: a mi feladatunk a nádat kárositó bogarak tanulmányozása volt. Mintaterületeinket a Balaton nádasainak nagyobb, összefüggő állományaiban jelöltük ki: Balatongyörök, Becehegy; Fonyód; Vörs, Kis-Balaton. Egy-egy területen a tenyészidőszakban mind a szárazon, mind a vizben álló nádról gyűjtöttünk Í0, 5-2 m vízmélységig). Az imágókat egyelő gyűjtéssel fogtuk a nád csúcsának összesodródott levelei közül, illetve melegebb időben a kifejlett levelekről. Imágó állapotban három fajt találtunk: Donacia cinerea, D. clavipes, D. semicup rea. Lárva állapotban csak a Donacia clavipes került elő. A lárvákat a vizben álló gyöktörzsekről gyűjtöttük, ugy, hogy a vizből nagy mennyiségben kiemelt nádat vizsgáltuk. Hat felvételből a Donacia clavipes 4, a D. cinerea és a D. semicupre a 1- 1 mintában fordult elő. A következő adatok a 3 faj egyedszámát adják meg 100 szál nádra átszámolva (az adatokat vízmélység szerint csoportosítottuk): 0,5 m: Donacia clavipes: 33,00 1,0 m: Donacia clavipes: 17,50 Donacia cinerea: 1,25 Donacia semicuprea: 2, 50 Donacia clavipes: 20, 70 2,0 m: Donacia clavipes: 13,75 A fenti számadatok azt mutatják, hogy a Balaton vizben álló nádasaiban jelentősebb mennyiségben csak a Donacia clavipes fordul elő, fontosabb kártevőként tehát csak ez jöhet szóba. Ezt megerősíti az is, hogy ezt a fajt lárva állapotban is megtaláltuk, mig a másik kettőt nem. Magyarországon mindhárom Donacia faj elterjedt, de amig a cinerea és a clavipes elsősorban a nagyobb tavak, főleg a Balaton és a Velencei-tó vizben álló nádasaiban gyakori, addig a semicuprea a kisebb vizek partján is előfordul: nálunk ez utóbbi faj a leggyakoribb. A cinerea és a clavipes élőhelye is különbözik egymástól: a cinerea a mocsaras, feltöltődőben lévő vizrészek lakója, a clavipes pedig a mélyebb vizzel borított helyeken kedveli. Az irodalmi adatok (Kaszab, 1962* és saját megfigyeléseink megegyeznek abban, hogy a Donacia clavipes szinte kizárólag csak nádon, a semicuprea pedig főleg harmatkásán (Glyceria) fogható. A cinerea-nak a nádon kivül tápnövénye még a békabuzogány (Sparganiuml és a gyékény (Typha* is. Az imágók a nád viz fölé emelkedő részén élnek, a lárvák a viz alatt, elsősorban a gyöktörzsön, illetve a gyökereken találhatók. A lárvák az oxigént az imágóktól eltérően nem a légkörből, hanem tápnövényük légüregeiből veszik fel, ugy, hogy hegyes, légzőcsővel
