S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 50. (Budapest, 1989)
példányok mindhárom országban csak július hónapban es augusztus elején kerültek elő. Egyelőre egynemzedékes fajnak tekinthetjük. Lelőhelyei alapján a szélsőségesen száraz, meleg élőhelyek lakója lehet. A Hurka-völgyi előfordulás szurdokerdő jellege ennek ellentmondani látszik, de a völgy pereme fölött itt is a xerotherm tölgyes bokorerdeje tenyészik. Megjegyzem, hogy saját és Kasy gyűjtéseinek tanúsága szerint az albanica mellett mind hazai, mind ausztriai lelőhelyein - az ochraceella is előfordul, mégpedig időbeli átfedéssel. -1. Ez a körülmény, kapcsolódva a fajok ivarszervi szerkezetének rendkívüli hasonlóságával, azt a gondolatot sejteti, mintha e két faj egyedei esetleg csupán egy faj különböző megjelenésű - nevezetesen egy szürkésbarna és egy okkersárga szinü - formáihoz tartoznának. A faji különállóság megállapításához valóban a külső és az organikus morfológiai jegyek együttes figyelembevétele szükséges. Az albanicanak a gelechiellahoz való még nagyobb - a színezetben is megnyilvánuló - hasonlósága miatt Kasy is megjegyzi (loc. cit.*. hogy "Tisztázásra várna még, vajon a T. albanic a Rebel et Zerny, 1932 esetleg nem mégis a T. gelechiella Rebel 1902 szinonimája-e. A szerzők által megadott, a külső bélyegekben mutatkozó különbségeket nem tudom megerősiteni, az ivarszervekben mutatkozók pedig csekélyek, és további anyag vizsgálata során esetleg nem bizonyulnának állandóaknak. " Az albanica-ról a lelőhelyek kevés száma, és azok egymástól való tetemes távolsága miatt is, faunisztikai szempontból sem lehet még értékelő véleményt mondani, csupán azt állapithatjuk meg, hogy nagy valószínűség szerint a szubmediterrán - pontomediterrán areatipusu fajok közé sorolható, és mint ilyen, jelentős színező eleme a kárpátmedencei, szorosabban a pannóniai faunának. Egy bizonyos: az albanica - amennyiben valóban bona species a hazai fauna uj, ritka faja. Besorolandó a Magyarország Állatvilága XVI/A kötetének 5/9. oldalán az ochraceella után, figyelembe véve Gozmány (19851 helyesbítő jegyzékének ide vonatkozó részét. Az al banica Hurka-völgyi példányát a preparátummal együtt (6 gen. prep. 780) a Természettudományi Múzeum lepkegyüjteményében helyeztem el. Ezúton fejezem ki köszönetemet dr. Gozmány Lászlónak és dr. Ács Eszternek irodalmi búvárkodásom során nyújtott segítségükért. Hellula undalis Fabricius, 1794 (Pyralidae* Ezt a kis tüzmolyt agárdi fénycsapdám üvegében találtam 1988. szeptember 28-át követő reggelen. A lepke rendszertani helye a Glaphyrinae alcsaládban van, szoros rokonságban a Scopariinae alcsalád tagjaival, melyekhez külső megjelenésében is hasonlít, de igen tarka benyomást keltő rajzolata mégis észrevehetően különbözik azokétól: az elülső szárnyon a discocellularis ér fölött fekvő jellegzetes Merkur-jel, a többé-kevésbé nyitott 8-as, ill. X-alakú rajzolat helyett, annak helyén erős kontúrral rajzolt, zárt körvonalú, világos közepü vesefolt látható, a szárny alapszíne is nem szürkés, hanem határozottan barna. Az ugyancsak barnás hátsó szárny külső harmadában halvány, de jól kivehető keresztvonal húzódik. Jellegzetes az ajaktapogatók szerkezete: mind a második, mind a csucsiz hegyén háromszögalaku pikkelypamacs meredezik előre. Az imágó és a hernyó rövidreszabott leírása a tápnövények felsorolásával, valamint a lepke szokatlanul jól felismerhető ábrája Hannemann (1964) könyvében megtalálható. Az Egyiptomban veszélyes zöldségkártevő életmódjáról részletes leírást ad Harakly (1969). Rajzási ideje irodalmi adatok szerint május, ill. augusztus hónapokban van, de Chrétien (1916) Észak-Afrikában május-júniusban, majddecembertől februárig csaknem folyamatosan észlelte. A most fogott állat eszerint nálunk elég késői megjelenésű, bár egész frisskelésünek látszik. Elterjedési területe Afrika trópusi vidékeitől a Mediterráneum északi területéig terjed; itt Dél-Franciaországtól Dobrudzsáig sok helyen gyűjtötték. Egyszeri megjelenéséről az Alpokon-tuli területen Osthelder számolt be (in: Hannemann, loc. cit.). Hazánkban a Hellula undalis-1 tudomásom szerint nemcsak, hogy még eddig egyszer sem találták (a Fauna Regni Hungariae-ben sincs jelezve), a Magyarország Állatvilága lepkekötetében még zárójelesen sem szerepel, sőt ebben áreájának északi határaként kategorikusan a Dalmát tengerpart van megjelölve. Nemvárt előkerülése a Kárpát-medencéből felveti a kérdést, vajon aktiv vándorlással, terjeszkedési tendencia kezdetével, behurcolással, vagy csupán anemochor terjedéssel, "szelek szárnyán" történt idesodródásával állunk-e szemben; netán honos is Magyarországon. Erre persze csak a lepke esetleges további megjelenéseinek megfigyelésével (és azoknak az észlelés idején uralkodó légáramlási viszonyokkal való egybevetésével) adhatunk majd választ.
