S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 50. (Budapest, 1989)
Folia ent. hung. 50, 1989 A hazai faunára új két moly lepkefajról (Lepidoptera: Agonoxenidae et Pyraustidae) Über zwei für die Fauna Ungarns neue Microiepidopteren-Arten (Lepidoptera: Agonoxenidae et Pyraustidae) A közelmúltban hirt adtam már néhány, a hazai faunára uj molylepkefajról, melyeket a Velencei-tó környékén gyűjtöttem (Petrich, 1984, 1987, 1988). Az alábbiakban további két fajról számolhatok be, melyek ugyancsak újonnan bukkantak fel a hazai moly lepkefaunában. Aetia albanica (Rebel et Zerny, 1932) (Agonoxenidae) Néhány évvel ezelótt két kis szürkésbarna szinü, egy fajhoz tartozónak látszó molylepkét fogtam a Velencei-hegyekben, melyek első látásra igen hasonlóak voltak a Coleophora serratella L-hoz, de elülső szárnyuk fénytelenebb, hátsó szárnyuk még keskenyebb, csápostoruk kontrasztosabban gyűrűzött volt, ajaktapogatójuk sem volt a Coleophorákéra jellemző. Végül is az ivarszervi vizsgálat döntötte el, hogy a cimben szereplő faj egyedei vannak előttem. E fajt szerzőik a Tetanocentria génuszba tartozóként irták le, mely generikus nevet Rebel állította fel a gelechiella faj leirásá'kapcsán. A Tetanocentria génusznakeddig csak három európai faját ismertük. A barnásszürke szinü gelechiella Rebel volt az első leirt faj, melynek mindeddig csak néhány példánya ismeretes Dél-Görögországból (Rebel, 1902; Baldizzone, 1983). Az élénk okkersárga szinü ochraceella Rebel faj már több helyről is előkerült Dél- és Délkelet-Európából. Hazai előfordulásáról e folyóirat hasábjain már röviden beszámoltam (Petrich, 1988). A szóban forgó harmadik európai fajt, az ugyancsak barnásszürke albanicát az osztrák Tudományos Akadémia 1918. évi albániai gyüjtőexpediciója során talált két him példány alapján irták le 'Rebel et Zerny, 1931). Néhány évvel ezelőtt Bécstől keletre, a hainb'urgi dombokon ugyancsak előkerült egy him példánya 'Kasy, 1972). A Velencei-hegység immár a harmadik lelőhelye e fajnak. A Tetanoce ntria génusz és fajainak taxonómiai viszonyaival az utóbbi időben többen is foglalkoztak (Hodges, 1978; Szinev, 1979; Riedl, 1984; Baldizzone, 1985). A genitálmorfológiai okokból szükségesnek tartott generikus átsorolások következtében több, régebben és ujabban is leirt faj került át az Aetia génuszba, melyek között távoli földrészeken élő fajok is vannak; eddig csak az indo-ausztráliai régióból nem kerültek elő. (Hodges, 1978). Mind az albanic a, mind a másik két európai faj, az ochraceella és a gelechiella morfológiai ismertetése megtalálható az eredeti leirásokban (Rebel, 1902, 1903; Rebel et Zerny, 193D, valamint Gozmány (I960), Riedl (1969) és Popescu-Gorj (1986) munkáiban, ezért azok megismétlését itt mellőzhetőnek vélem. Legfeljebb még azt jegyezhetem meg, hogy állataim a leirásokban megadottnál valamivel kisebbek, fesztávolságuk 11 mm, bár az imágók testnagyságában mutatkozó - leginkább a szexuális, vagy generációs megosztottságból eredeztethető - jelentős méretkülönbségek közismerten a molylepkék körében sem ritkák (pl. Isophrictis striatella). Eddig gyűjtött tiz ochraceella példányom fesztávolsága is 10-16 mm között változik. Az egyik albanica példányt a Sukoró község feletti erdős dombokon, xerotherm tölgyes szikla- és pusztafüves tisztásán gyűjtöttem lámpán, 1983. július 7-én. A második példány e helytől alig fél kilométerre, de már a Pákozd község határában fekvő Hurka-völgyben, szurdokerdő-szerü völgyfenéken repült lámpámra 1984. július 31-én. A külföldi leletekkel együtt eddig mindössze öt példánya került elő. Mind himek, igy a faj nősténye még ismeretlen. Hernyóját, életmódját és tápnövényét ugyancsak nem ismerjük még. Az eddig gyűjtött
