S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 49. (Budapest, 1988)

Monopis nonimella Zagulajev, 1955 - A Velencei-tó körül különböző lelőhelyeken eddig 7 6 és 3 (j> példányt gyűjtöttem fényen. Külső bélyegei alapján rendkívül hasonlit a mindenütt előforduló M. imella­hoz, de a mindkét ivar genitáliájában mutatkozó igen jellemző különb­ségek miatt egymással össze nem téveszthetők. E fajt csak a közelmúltban irták le a Szovjet­unió déli vidékein gyűjtött példányok alapján, de azóta már Közép-Keleteurópa több részében is kimutatták; igy a Balkánról (Petersen, 1963), Ausztriából és Szlovákiából (Petersen, 1965a), de Szibériában Irkutszk környékéről, valamint Mongóliából is (Petersen, 1965b, leg. Kaszab Z. ). A TTM Állattárának hazai gyűjteményében e faj hat régebbi példánya van beso­rolva Kaposvár, Sümeg, Kalocsa, Fácánkert (és Borosjenő) lelőhelyekről, det. G. Petersen, 1973. Az utóbbi időkben számos helyről előkerült példánya alapján arra gondolhatunk, hogy vagy e faj gyors recens terjeszkedésének vagyunk tanúi, vagy - ami valószinübb - önálló faji mivolta a genitáliavizsgálatok mellőzése folytán a gyűjtők előtt eddig rejtve maradt, és gyűj­teményi példányai csak emiatt rejtőznek az imellák között. A M. nonimella­ra vonatkozó fenti adatokat azért tartottam közlésre érdemeseknek, mert hazai előfordulására nézve sem hazai, sem külföldi irodalmi adatot nem találtam, ki­véve Szabóky (1982) bakonyi fajlistáját, melyben a BARKÓCZY-féle sümegi előfordulás sze­repel, de ott sem a hazai faunára újként. Életmódjáról szinte semmit nem tudunk. Zagulajev (1955) nidikol fajnak tartja, mert hernyói denevér-tanyákról és madárfészkekből kerültek elő. Petersen (19 57) Tineida-monográfiájában - feltehetően sajtóhiba folytán - M. nominella (sic!) néven szerepel. A genitáliák jó ábrái Zagulajev (1955) és Petersen (1963) idézett cikkeiben, valamint a szovjet faunamüben (Zagulajev, 1981) megtalálhatók. Besorolandó a Fauna Hungá­riáé XVI/A kötetének 2/147. oldalán az imella után. A Coleophoridae-család " silene 11a-csoport"-jában egyre jobban felgyülemlett bizonyta­lanságokat és értelmezésbeli ellentéteket ugyancsak a közelmúltban H. Patzak (1976) tisztáz­ta a tipuspéldányokon végzett genitáliavizsgálatokkal. E tanulmánya alapján gyűjteményem s ilene 11 a-anyagát revideáltam. Megállapíthattam, hogy az eddig e fajhoz tartozónak vélt álla­tok között több Coleophora nutantella Mühlig et Frey, 1857 is van. (Ez utóbbi hímjének aedoe­agusa a szigonyágakhoz laposan simuló horgokban végződik, mig a silenella- én ezek a horgok, begörbitett ujjhoz hasonlíthatóan sarkosan megtörnek. A nőstény ivarszervek is jól különböz­nek: a nutantella ostiuma egyenletesen ívelő szélű kehelyszerű képződmény, a silenelláé vi­szont a ductus előtt petróleumlámpaüveg­szerüen kihasasodik. ) E faj hazai előfordulására sem találtam irodalmi adatot. Gozmány és Szabóky (1986) a. Kiskunság faunájában egy OSTHELDER által determinált régi peszéri példányt említenek ugyan, de kérdőjelezve, mivel preparátum nem készült belőle. A Bükki Nemzeti Parkban 1981. évben gyűjtött Coleophorák között a TTM Coleophora gyűjteményének revíziója során BALDIZZONE talált néhány nutantellát; ezek, valamint a Velencei-tó körzetében (Agárdon és a Velencei-hegység több pontján) általam gyűjtött 3 o* és 2 <j) példány bizonyítják hazai elő­fordulását. Coleophora alticolella Zeller, 1849 (sensu Patzak, 1974) - A Kiskunság-monográfia fajlistájában (Gozmány et Szabóky, 1. cit. ) egy ócsai adata, valamint kaposvári és szakony­falui előfordulása szerepel; a TTM lepkegyüjteményében pedig egy hortobágyi példány talál­ható "Baldizzone det." cédulával. A pázmándi Zsidó-hegyen 1984. VI. 27-én lámpán fogtam 1 (j> példányát (gen. prep. 145). E lepke faji hovatartozása körül is bizonytalan helyzet alakult ki; eddig ugyanis gyakran a C. caespititielláv al tévesztették, ill. keverték össze (még Toll (1952) és (1962) munkáiban is), amit az a körülmény is elősegített, hogy mindkét faj, vala­mint a külsőleg ugyancsak nagyon hasonló C. taeniipennella H. S. és C. glaucicolella Wood fajok is szittyó-félék termésében élnek. Coleophora preisseckeri Toll, 1942 - Egy irodalmi adata van Kecskemét: Nyir-ről, há­rom példányt a budai Hársbokor-hegyről ismerünk. A Sukoró község feletti erdős dombokon három ó 1 példányt fogtam 1984. VI. 20-án fényen (gen. prep. 218, 219, 220, det. Baldizzone) Feltehetően pinetális elem; saját állataimat is ujabbkori erdeifenyő ültetvények közelében gyűjtöttem. Coleophora magyarica Baldizzone, 1983 - Kiskunsági példányok alapján leirt faj. Ott főleg a homokbuckásokból került elő, csak néhány a mocsári élőhelyekről (Gozmány et Szabó­ky, loc. cit. ). Agárdi fénycsapdám 1982. VIII. 19-én fogott egy 6 példányt (det. Baldizzone). Coleophora cecidophorella Oudemans, 1973 (= C. ictella Toll) - Szintén az utóbbi évek­ben gyűjtötték a Hortobágyon és a Kiskunságon. Agárdon több ó* példánya került a fénycsapdá­ba (det. Baldizzone).

Next

/
Thumbnails
Contents