S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 49. (Budapest, 1988)

Coleophora pilicornis Rebel, 1914 - A Deliblát-homokpusztából leirt faj hazánkban a Duna-Tisza közén került elő több helyről; a Kiskunság homokbuckásaiban igen nagy egyedszámban repül. A Dunántúlról csak Fácánkertről volt adatunk (fénycsapda). A Velencei-tónál már több példányát fogtam lámpán, ill. fénycsapdával. Rajzási csúcsa augusztus hónap második felére esik. Gozmány szerint (1. c. ) a faj Kárpátmedencei endemizmus. Román kutatók Dobrudzsában is megtalálták (Capuse, 1971). Coleophora artemisiella Scott, 1861 - Az Európa-szerte előforduló fajnak hazánkból eddig csak egy kiskunsági példányát ismertük. A nadapi Csucsos-hegy oldalán 1986. VI. 28-án fogtam egy példányát lámpán. A fenti Coleophora-fajok immár a hazai fauna tagjai is, de a Fauna Hungariae-be csak az ujabban kimutatott fajokkal bővitett, és az ujabb szisztematikai eredményekkel átdolgozott határozókulcsba lehet majd ezeket besorolni. Pyroderces klimeschi Rebel, 1938 - A Kisbalatonról leirt, majd Fonyódon és Ocsán is megtalált fajt később Burgenlandban is gyűjtöttek. Magam 1983. VII. 13-án a pákozdi Kancahegy tövében, ültetett égeres-fiatalos közelében fogtam egy példányát lámpán. Gozmány (I.e.) magyarországi endemizmusnak tartotta, de előkerült a Duna-delta vidékéről is (Popescu-Gorj et al., 1972). Tetanocentria ochraceella Rebel, 1902 - Az Ausztriából leirt fajt azóta már Dél-Franciaországban, Olaszországban, Jugoszláviában és Romániában (Alduna, Dobrudzsa) is megtalálták (Riedl, 1969; Popescu-Gorj, 1986). Hazánkban eddig egy kaposvári példányán kivül csak a Velencei-hegységből ismerjük. Itt, egy régebbi gyűjtésű példánya mellett (leg. Kaszab, 1951) már további 7 példányát gyűjtöttem VII. 1.-VIII. 14. között. Ujabban Kasy (1986) VI. 15. -VII. 4. közötti megjelenését is jelzi Bécs közeléből (az Adonoxenidae családba és az Aetia nembe sorolva). Mivel külsőleg megtévesztésig hasonlit egyes Coleophora-fajokhoz, faji hovatartozását biztosan csak a nervatura, vagy a genitáliák vizsgálatával lehet megállapítani. Az utóbbihoz jó segítséget nyújtanak a Riedl (1. c. ) és főleg Popescu-Gorj (1986) idézett cikkeiben található ábrák. Pterophorus obsoletus Zeller, 1841 - Eddigi hazai lelőhelyadatai: Keszthely, Peszér, Kecskemét-Nyir. 1982. VII. hónap utolsó dekádjában Pákozd község határának két különböző lelőhelyén fogtam egy-egy példányát (<5 o_). Catoptria margaritella Denis et Schiffermüller, 1774 - A Fauna Hungáriáé hazai lelőhelyeket is felsorol, de megemlíti, hogy a bizonyító példányok nincsenek meg. A TTM-ben van egy példánya Peszérről (leg. Jablonkay, 1951) és egy a baji fénycsapdából. Ujabban Szabóky (1982) is jelezte Uzsabányáról. A pákozdi Karácsony-hegyen 1985. VII. 8-án magam is fogtam egy példányát lámpán. Hannemann (1964) Európát és Észak-Afrikát nevezi meg elterjedési területének. Nem régen Moldvából is előkerült (Popescu-Gorj; Nemes, 1965). Catoptria confusella Staudinger, 1882 - A Fauna Hungáriáé még csak pomázi előfordulását jelzi és igen ritkának minősiti; azóta Budaörs, Mátra, Gyöngyös (fénycsapda) és Csopak lelőhelyekről is előkerült. A Velencei-hegység igen sok helyén gyűjtöttem már VII. 4.DC. 23. között. Ott karsztbokorerdőkben, sziklagyepeken és azok környékén szinte közönséges. Palpita unionalis Hübner, 1796 - Trópusi és mediterrán faj. Az olajfa-ültetvényekben kártevőként is fellép. Európa középső vidékein is már nem egyszer megjelent, de nem valószínű, hogy vándor fajként, inkább csak erős déli légáramlatokkal jut el elterjedési területétől északra. Küchlein (1958) szerint Dél-Angliában gyakran és tömegesen szokott megjelenni, Nyugat- és Közép-Európában jóval ritkábban. Bár fő tápnövénye az olajfa, Ligustrum-on és Forsythia-n is megél; lehetséges, hogy egy nemzedéke nálunk is kifejlődik, de az aligha telel már át. Fő megjelenési ideje szeptember és október hónapok, nagy ritkán már május-ju nius is. A TTM gyűjteményében is több hazai példánya található, de mindenhol csak egyesével jelent meg. 1984 őszén a Velencei-hegység két pontján is repült három frissnek látszó példánya lámpámra. Hypsotropa unipunctella Ragonot 1888 - Szabóky (1981) egy Szársomlyón gyűjtött példánya és egy általam Velencén gyűjtött példány alapján a hazai faunára újként közölte. Cikkében a faj kaposvári előfordulását is megemlítette. Azóta a Velencei-hegység további két pontján több példányát is gyűjtöttem. Rajzási ideje az eddigi adatok alapján VI. 24.-VIII. 22. közé esik; lehet, hogy kétnemzedékes (? ). Lelőhelyei alapján sztyeprétekhez kötöttnek látszik. Carposina berberidella Herrich-Schaeffer, 1853 - A Dél-Németországtól Kisázsiáig elterjedt faj hazai előfordulására nézve semmi adatot nem találtam - bár tápnövénye, a sóskafa. mindenfelé terem. A TTM molylepkegyüjteményében csak egy-egy, fénycsapdába került