S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 49. (Budapest, 1988)

ptera - Praha, 347 pp. - MALZACHER, P. (1984): Die europaischen Arten der Gattung Caenis Stephens (Insecta: Ephemeroptera) - Stuttgarter Beitr. Naturk. Ser. A., 373

: 1-48. SAARISTO, M. (1966): Revision of the Finnish species of the genus Caenis Steph. (Ephemeroptera) - Ann. ent. fenn., 32: 68-87. - SOWA, R. (1975): What is Cloeon dipterum (Linnaeus 1761) ? - Ent. scand. 6: 215-223. - ÚJHELYI, S. (1959): Kérészek - Ephemeroptera - Magyarország Állatvilága - In: (Fauna Hungáriáé), 5, 49, 96 pp. - ÚJHELYI, S. (1966): The mayflies ofHungary, with the description of a new species Baetis pentaphlebodes sp.n. (Ephemeroptera) - Acta zool. hung., 12: 203-210. - ÚJHELYI, S. (1983): The Ephemeroptera of the Hortobágy National Park. - In: MAHUNKA, S. (ed.): The Fauna of the Hortobágy National Park II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 489 pp. Dr. ANDRIKOVICS Sándor, Budapest Nappalilepke-j egyzetek Notes on Rhopalocera (Lepidoptera) Gozmány (1968) faunafüzetében 164 nappalilepke-fajt sorol fel hazánkból. Ezek között találunk olyanokat, amelyek néhány vagy csak egyetlen példány alapján, vagy ma már ellenőrizhetetlen régi adatok nyomán kerültek a Magyarországon előforduló nappalilepkék közé. A valószinüleg szél szárnyán hazánk területére sodródott Colias palaeno europome (Esper, 1779) és Parnassius apollo serpentinicus Mayer, 1926 fajokat ujabban senki sem figyelte meg. A Polyommatus (Plebicula) escheri (Hübner, 1823) és a Boloria (Clossiana) titania (Esper, 179 3) tévesen cédulázott példányok alapján került a magyarországi nappalilepkék jegyzékébe (lásd Bálint 1985, Bálint és Gyulai 1988). Élőhelyei felszámolása miatt minden bizonnyal kipusztult a Melanargia russiae (Esper, 1784) és a Lycaena helle (Denis et Schiffermüller, 1775). (Egy korábbi munkámban (Bálint és Szabó 1981) a helle szegedi és szolnoki adatait valószínűtlennek tartottam. Lehetséges, hogy inkább a folyószabályozás következményeként eltűntek a faj számára kedvező életteret nyújtó láprétek. ) Az alábbiakban három, a hazai lepkészek számára minden bizonnyal érdekes lepkefajról számolunk be. Anthocharis gruneri (Herrich-Schäffer, 1851) (1. ábra) A faj Görögországban, Kisázsiában és Szíriától Irakon, Kurdisztánon át Iránig terjedt el. Elterjedése nagyjából megegyezik a hazánkban areájának legészakibb és legnyugatibb pontjain tenyésző Plebeius (Plebejides) sephirus Frivaldszky, 1835 boglárkalepkéével. Janáky István a Budaörs feletti Csiki-hegyekben, a volt motocross pálya környékén fogta egy nőstény példányát 1984. május 5-én, délután. Tenyészése még nem bizonyított. Érdekes, hogy a lepkészeti szempontból annyit kutatott Csiki-hegyekben még előkerülhet egy ilyen feltűnő megjelenésű nappalilepke-faj. Hazánk és a Kárpát-medence faunájára uj faj! A lepkék elülső szárnyainak felső szegélyhosszusága 15-18 mm. A him szárnyainak felszíne világossárga. Elülső szárnyának külső felét narancssárga szin tölti ki, amely a hoszszukás sejtvégi folt magasságában indul. Csucsterében hamuszürke folt díszlik, s ez finoman elkeskenyedve lehúzódik egészen az alsó szögletig. Elülső szárnyának rojtozata szürkés-fehéren tarkázott. Hátulsó szárnyának alapszíne fakóbb sárga, a fonák rajzolata finoman átüt. Tőterét s az erek mentét finom szürke pikkelyek fedik. Ezen a szárnyon a rojtok egyöntetűen