S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 48. (Budapest, 1987)

1981. augusztus 1-én az ásotthalml Emlékerdőben, generátorral működtetett 250 W-os higanygőzlámpával, kedvező időjárási viszonyok mellett végzett gyűjtés alkalmával egy Noctua interjecta in terjecta nőstény példány került begyűjtésre. Az első - ismert - hazai példányt, mely szintén a mediterrán törzsalakhoz tartozik, 1977. augusztus 8-án gyűjtötte MARTON Zsófia a zselicségi Hedrehelyt. A faj repülési ideje június végétől szeptember elejéig tart. Petéit többnyire fűfélékre rakja. Hernyója világos szürkéssárga, olykor mattsárga, barnás csíkozással, keskeny fehér középvonallal. Minden gyűrűjén két-két sárgásán fénylő fekete pont van. Feje szürkéssárga, olykor barnásszürke, két hosszirányú fekete vonallal (5. ábra). Hossza 40-50 mm. Bozótok, cserjék között fűféléken és dudvákon él, szeptembertől a tél beálltáig redukáltan táplálkozik. Âttelelés után fejlődése intenzív. Május végén, június elején bábozódik. Az imágók 20-30 napi bábállapot után kelnek ki. 5. ábra - a N. interjecta interjecta hernyójának sematikus rajza A KISS Ferenc által a századfordulón megmentett erdőmaradványban, az Emlékerdő (FestucoQuercetum-Populetosum) gyepjében a hajdani gyöngyvirágos tölgyes maradványait, ritka növényfajait találjuk (pl: Iris humilis, - variegata). A humuszos homoktalajon a csenkesz társulásnak két formája alakult ki (Festucetum sulcatae és Festucetum vaginatae). Tisztásain tömeges az árvalányhaj. Feltehető, hogy a Délről érkező vándorfajok "nagy országútján" jelentős hely a homoki flóra oly harmonikus állapotát napjainkig megőrző ásotthalmi táj. Ezt a feltevést támasztja alá az először 1976-ban előkerült mediterrán vándor, a Noctua haywardi Tams. is, mely ugy tűnik, megtelepült e térségben, mert azóta minden évben gyűjthető egy-két példánya. 1985. október 27-én, úgyszólván véletlen folytán sikerült a Chondrosoma fiduciarium Anker, 1854 egy him példányát megfigyelni déli napsütésben, erős ÉK-i szélben. Majd 29-én, és 30-án további egy-egy him példányt találtam. Az eddig ismert lelőhelyektől (Tétény, Csepel-sziget, Budaörs, Pusztapeszér) ilyen távoli felbukkanása meglepő. Fennmaradása pedig sajnos más lepkefajokkal, növényrltkaságokkal együtt - de még a homokkötésben oly nagy szerepet játszó teljes vegetáció fennmaradása is - veszélyben van, mert a talajvíz szintjének rohamos süllyedése (három év alatt közel 70 cm) veszélyezteti az egyébként is leromlott, elöregedett szürke és fehérnyár állományt is, miközben fiatal fák nem sarjadnak. Ez a megállíthatatlannak látszó folyamat tiz éven belül szomorú változást hoz, melynek régebben okozói, a jövőben szemtanúi lehetünk csupán! (?) Mindenképp megemlítendő, hogy ez az élőhely jelenleg még ideálisnak tűnik zártabb tisztásaival és a sok Iris variegata-val (50x50 m-es területen hetvennél is több példány) az Oxytrypia orbiculosa Esper számára is. Előfordulásának nagyobb esélyt adhat, hogy valahol itt, Szegedtől nem messze gyűjtötték (KOY T.) az első példányt. KOVÁCS Sándor Tibor, Szeged