S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)

A Sterigmos sanguinicollis (Mocsáry, 1880) kerecsendi előfordulása (Hymenoptera: Tenthredinidae) The rediscovery of Sterigmos sanguinicollis (Mocsáry, 1880) in Hungary (Hymenoptera: Tenthredinidae) MOCSÁRY Sándor 1880-ban több uj faj társaságában közölte a fajt a Természetrajzi Füzetek 4. kötetének 4. részében latinul (268. old.) és magyar nyelven (269. old.). MOCSÁRY olyan kiválóan ragadta meg uj faja legjellemzőbb bélyegeit, hogy a faj a mai kulcsokba is könnyen beilleszthető. A faj további története a következő. Ed. ANDRÉ a "Species des Hyménoptères d'Europe d'Algérie" c. nagyszabású munkájában, az 583. oldalon, már szerepel is a faj a "Supplément aux mouches a scie" 1881. augusztus 20-ai dátumozással. Elterjedése it "Hongrie". Néhány évre rá, 1890-ben, KONOW a Tomestethus-szal hozza kapcsolatba (Dt. ent. Z., 34: 248), ahol is az elterjedésre történő utalásnál a "Hu. G." jeleket alkalmazza, amik a 255. oldalon levő feloldás szerint "Hungária"-nak és "Germania"-nak felelnek meg. Minden valószínűség szerint KONOW "Ga." rövidi- i tést akart eredetileg alkalmazni, ami elképzelhetően - hibásan ugyan - Ed. ANDRÉ hivatkozására utalt volna. DALLA TORRE 1894-ben megjelent "Catalogus Hymenopterorum" c. munkájában (177. old.) is már igy szerepel. Itt az elterjedésnél ez áll: "Eur.: Hungária, Gallia". Ez is nyilvánvalóan hibás kompiláció eredménye, hiszen Ed. ANDRÉ világosan megjelölte, hogy csak Magyarország ről ismert, ugyanakkor KONOW "G." betűje pedig Németországra utalt, ha kizárjuk a lapsus calami esetét. A Magyar Birodalom Állatvilága c. hatalmas munka rendszeres lajstromában a Hymenoptera rendet tárgyaló rész 20. oldalán azonban MOCSÁRY egyértelművé teszi ismét, hogy a faj csak egyetlen példány alapján ismert: "Tomostethus sanguinicollis Mocs. - I. Budapest; unicum solum specimen." Sajnos a KONOW és DALLA TORRE révén az irodalomba bekerült hiba ismét felbukkan a "Genera Insectorum" 29. füzetében (1904-1905) is, ahol "Hung., Gall." megjelölések szerepelnek a faj neve után. Rádupláz erre a hibára E. ENSLIN is a "Die Tenthredinoidea Mitteleuropas" c, füzetekben közreadott, egyébként kiváló munkájában (Dt. ent. Z., 1914, 3: 288), amikor igy ir: "Die Art is nur in Ungarn und Frankreich aufgefunden worden." L. BERLAND 1947-ben megjelent "Faune de France, 47 Hyménoptères Tenthredofdes" kézikönyvében tárgyalja MOCSÁRY faját Ato- mostethus algénusz alatt, de hiteles példányt nem valószínű, hogy látott, a faj elterjedését is óvatosan fogalmazza: "France (d'après Enslin). Hongrie." A Sterigmos génusz felállításakor 1977-ben a faj rövidebb történetét angol nyelven tettem közzé (Acta zool. hung., 23 (1 -2): 242). A faj történetének ilyen részletes tárgyalására az adott okok, hogy a Bükki Nemzeti Park faunisztikai kutatásai során gyakran látogatott Kerecsendi-erdő mellett, az eddig egyetlen nőstény példány alapján ismert fajnak, három további nőstény példánya került elő. A közelmúltban gyűjtött nőstények mindenben megegyeznek az 1880-ban leirt holotipussal. A példányok az alábbi lelőhelycimkéket viselik: 1. "Kerecsend, Fácános-berek", 2. "1984.IV. 14. leg. Ádám". Kérésemre ÁDÁM László elmondta, hogy az állatokat napos délelőttön fogta, amint perjén sütkéreztek. Megítélése szerint további példányokat is látott, ezek lassan, lomhán mozogtak, tekintettel a délelőtti órákra. A gyűjtőhely egy löszlegelő volt, ahol a Cynodonton-Poetum angustifoliae növénytársulás volt az uralkodó. A réten tömegesen volt még található a réti iszalag (Clematis integrifolia), ami a faj feltételezett tápnövénye. ZOMBORI Lajos, Budapest