S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)
11. család: DIASPIDIDAE Az elmúlt évek során 4 nemhez tartozó 3 tudományra és 2 faunára uj faj került eló' e családból hazánkban. Igy jelenleg a családból 19 nemhez tartozó 42 fajt tartunk nyilván. Ebből hazánkban 19 nemhez tartozó 37 faj ismert és 4 nemhez tartozó 5 faj további előkerülése még várható. Kiegészítés a nemek határozőkulcsához 1-től a 14. pontig a kulcs változatlan. 15 (16) A pigidium szélén nagy háti hengeres mirigyek (75. ábra: D) vannak. 15a (15b) A 2-4. potrohszelvény oldalsó szélén l-l szklerotizált fog van, a pigidium háti szegélyén szklerotizált foltok találhatók. A faunafüzettől eltérően nem egyenlő a Mytilaspis Targioni-Tozzetti, 1868-al). 8. nem: Lepidosaphes Shimer, 1868 15b (15a) A 2-4. potrohszelvény oldalsó szélén szklerotizált fogak, valamint a pigidium háti szegélyén szklerotizált foltok nincsenek. 15c (15d) A nagy háti szegélymirigyek száma 6 pár, 2-3 pár karéj fejlődik ki, az Lg gyakran kettéosztott. 10a. nem: Mytilaspis Targioni-Tozzetti, 1868 15d (15c) A nagy háti szegély mirigyek száma 5 pár, 1-2 pár karéj fejlődik ki. 15e (15f) Két pár karéj van. A hátulsó légrés előtti csöves mirigyek csoportjában mirigy tüske nincs. Fűféléken élnek. la. nem: Acanthomytilus Borchsenius, 1947 15f (15e) Egy pár karéj van. A hátulsó légrés előtti csöves mirigyek csoportja mellet mirigy tüskék is vannak, 7a. nem: Ferreroaspis Kozár, 1983 A kulcs a továbbiakban (16-30. pont) változatlan. la. nem: Acanthomytilus Borchsenius, 1947 Vinis (1981) leirt hazánkból egy tudományra uj fajt e nemből, de azóta egy további tudományra uj faj is előkerült (KOZÁR és MATILE-FERRERO, 1983). A nem jelen formájában különböző nem pontosan határozott helyzetű fajok gyűjteménye. Az A. hungaricus Vinis, 1981 minden fajtól eltér az L„ teljes hiányával, ezért ez átkerült a Ferreroaspis Kozár, 1983 nembe. A többi faj is legalább két természetes csoportot alkot, ahol a fűféléken élők (7 faj) és a fásszáruakon élők (3 faj) különülnek el. Ez a megállapítás megegyezik Dr.E.M. DANZIG véleményével Is (személyes közlés). Itt a fás száruakon élő fajok revíziója esetén ezek uj nembe való elkülönítése képzelhető el, de a morfológiai különbségek nem tul jelentősek; pl. a fás száruakon élő fajoknál a hátulsó légrésnél, az apró csöves mirigyek mellett, mirigytüskéik is vannak, az L-^-ek közel állnak egymáshoz, stb. Mindez nem befolyásolja az itt tárgyalt A. jablonowski Kozár et Matile-Ferrero, 1983 faj helyzetét, mert ez az Acanthomytilus nem tipusfajával [ A. intermittens (Hall, 1924)] van egy csoportban és ez feltehetően nem változik. A nemhez tartozó nőstények kommá alakúak, általában 2 pár karéj fejlődik ki, az L^ gyakran kettéosztott. A mirigylemezkék hosszúak, serteszerüek. A háti hengeres mirigyek száma a testszegélyen 4-5 pár lehet. A két középső karéj között mirigy nincs. A cirkumgenitális mirigycsoportok száma 5, ezek félkör alakban helyezkednek el, gyakran a csoportok összefolynak. A hátulsó légrések melletti csöves mirigyek csoportjában a nálunk ismert fajnál mirigytüske nincs. A nemhez tartozó fajok egy része fűféléken (Andropogon, Cynodon, Panlcum, Saccharum, stb.), más része pedig fásszáruakon (Acer, Cédrus, Cupressus, Platanus, stb.) él. Évente egy nemzedékük fejlődik ki, tojás alakban telelnek. Tizenegy faj tartozik a nemhez, ezek a Palearktikum déli sávjában fordulnak elő. Faunaterületünkről a leirt két fajból az A. hungaricus más nembe való áthelyezése miatt, csak 1 fajt tartunk számon. A nőstény pajzsa barnássárga, 2-3 mm hosszú, a hasi pajzs fehér, az élő nőstény szine fehéres, 1,2-1,8 mm hosszú. A légrésnél 4-8 háromsejtü mirigy van, az nagy, lekerekített, az Lg kettéosztott. Hosszú, hegyes mirigylemezek vannak. A háti nagy csöves mirigyek száma a szegély két oldalán 1,2,1. A cirkumgenitális mirigyek száma: 4-10, 9-14, 7-13.
