S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)
találhatók meg (12a. nem). A nemhez tartozó 17 faj az Északi féltekén terjedt el, a Palearktikumban 12 faj él. Hazánkban eddig 4 fajt mutattak ki és 4 faj előkerülése is várható. 1 (4) A szegélyserték, vagy tüskék közel állnak egymáshoz, a köztük lévő távolság kisebb a hosszuknál. 2 (3) A szegélyen vékony serték találhatók, A légrési tüskék kihegyezett végűek és hosszabbak a szegélysertéknél (43. ábra: B). Testük 3,0 mm hosszú és 0,7-1,3 mm széles. A tojászsák (44. ábra) 5 mm hosszú. A csápok átlagban 373 u hosszúak. A légrés barázdákban 2-3 sor mirigy van, barázdánként 18-30, ezek 5, ritkán 3-6 sejtüek. A soksejtű mirigyek száma 135 (107-165). A Luzula fajok levelein él, gyakran nagy számban. Évente egy nemzedéke fejlődik ki. Toj ás alakban telel át, a himek és nőstények júliusra fejlődnek M. E faj jelenleg ismert Angliában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Lengyelországban, NDK-ban, NSZK-ban és a Szovjetunióban. A korábban hazánkban gyűjtött és L. luzulae-nak határozott példányok a világrevizió során L. nemorosa-nak bizonyultak. Igy e faj törlendő a faunából és a faunafüzetben zárójeles fajként kezelendő - Per j e s zitty ó-paj z stetü [ luzulae (Dufour, 1864)"] 3 (2) A szegélyen tüskék találhatók. A légréstüskék tompa végűek és hosszabbak a szegélytüskéknél (43.ábra: C).Testük 5,5 mm hosszú és 1 mm széles, a tojászsák 5-8 mm hosszú és 1-1,5 mm széles. A csápok megnyúltak, 8-izüek. A potroh hasszelvényein kb 32 soksejtű mirigy van. A szegélytüskék vékonyak, a köztük levő távolság a fejen kisebb vagy egyenlő a hosszukkal. Testén rostaszerü mirigyek (43. ábra: C,b) találhatók. Carex és Eriophorum fajokon él. Évente egy nemzedéke van. Tojás alakban telel át, a nőstények és himek augusztusra fejlődnek Id.. Angliában, Franciaországban, Lengyelországban, Romániában, Szovjetunióban és Svédországban él, ujabban előkerült hazánkban is Csopakon és Dunaharasztin (KOZÁR, 1981) (= borchsenii, Rehacek, 1959) - Sás-teknőspa]z stetü scotica Green, 1926 4 (1) A szegélyserték, vagy tüskék távol állnak egymástól, a köztük lévő távolság jelentősen nagyobb azok hosszánál. 5 (10) A csápok töve a testszegély és az elülső csipők között félúton helyezkedik el. 6 (9) A szegélyserték 1-2 sort alkotnak, tüskeszerüek. 7 (8) A feji testszegélyen a középtől számitott első tüske a legvastagabb, az anális nyúlványon az első tüske vékony, serteszerü. A légrés barázdákban 2-3 sor 5-sejtű mirigy van. A légrési tüskék erősek, csúcsuk hátrafelé hajlott, hosszabbak a szegélysertéknél. Az élő nőstény krémszínű, 2 hosszanti sávval. A nőstény teste 2,3-3,2 mm hosszú és 0,8-1,2 mm széles. Carex fajok levelein él, a tojászsákokat gyűjtötték még Dactylis, Galium és más növények levelein. Évente 1 nemzedéke van, tojás alakban telel. Az lmágók júliusban jelennek meg. Ismert Angliában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, NSZK-ban, Olaszországban és a Szovjetunióban. Előkerülése hazánk hegyes vidékein várható (= montana Schmutterer, 1955) [ dactylis Green, 192Ü 8 (7) A feji testszegélyen a középtől számitott második tüske a legvastagabb, az anális nyúlványon az első tüske hasonlóan vastag, ezek erőteljesebbek a légrési tüskéknél is. A légrésbarázdában 1-2 sor 5-sejtü mirigy van. A légrési tüskék hátrafelé hajlottak, hosszabbak a szegélytüskéknél. A preparált nőstény ovális, 2,5-3,0 mm hosszú és 1,0-1,2 mm széles. Carex montana levelein él, eddig csak a Vértesből került elő. A nőstényt és a hímeket májusban gyűjtöttük. További előkerülése mezofil hegyi tisztásokon várható Vértesi teknőspaj zstetü rajae Kozár, 1981 9 (6) A szegélyserték 3-4 sorban helyezkednek el. A légrés barázdákban az ötsejtü mirigyek sávot alkotnak, az elülső sávokban 31, a hátulsőkban 30 mirigy van átlagosan. A légrési tüskék alakja változó, gyakran kétágú. A csápok 8-izüek, 300 u hosszúak. Az élő nőstény a tojásrakás előtt sárga, hátán két keskeny, hosszanti világos-vörös sávval, 3,0 mm hosszú és kb 1 mm széles.
