S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 47/1-2. (Budapest, 1986)
Luzula nemorosa-n él. A nőstények júliusban jelennek meg. Tojás alakban telel, évente egy nemzedéke fejlődik. Ismert Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, NSZK-ban és a Szovjetunióban is. A hazai L. luzulae néven közölt adatok e fajra vonatkoznak (Kőszeg, Nagymilic, Bükk). További előkerülése is magashegyi nedves területeken várható. A faunafüzetben a zárójel (107. old.) törlendő - Lengyel p e r j e s z i 11 y ópaj z stetü nemorosa, Koteja, 1966 10 (5) A csápok töve közelebb van az elülső csipőkhöz, mint az elülső testszegélyhez (43. ábra: D). 11 (14) A háton tüskék nincsenek csak serték. 12 (13) A fejen a szegélyserték hossza 9-20 u, a légrési tüskék vékonyak, hajlítottak. A szegélyserték hossza hasonló a légrési tüskékhez, ritkán állnak. A légrés barázdában egy szabálytalan mirigysor van. A tojászsák 8-10 mm hosszú és 1,2 mm széles, a nőstény hoszsza 3,2-4,7 és a szélessége 0,7-1,2 mm. Carex fajok levelein él. Évente 1 nemzedéke van. Tojás alakban telel, az imágók júliusban jelennek meg, a nőstények átlag 300 tojást raknak. Angliában, Ausztriában, Franciaországban, Lengyelországban és az NSZK-ban ismert. Hazánkban is várható nedves erdőkben [ "frontalis Green, 1928} 13 (12) A fejen a szegélyserték kiugróan hosszúak (20-53 u), a légrési tüskék vastagok, hajlottak. A légrés barázdákban a 33-40 mirigy 2-3 sort alkot. A szegélyserték hosszúak, erősek. Az élő nőstény sötétbordó szinü. A tojászsák 4-9 mm hosszú. Carex fajokon, száraz biotópokban él, korábban Tornanádas káról közöltük, ujabb adatok: Nagykevély, 1979.IX.16, Gramineae levélen, elpusztult nőstény, T, F = 3 (1106); Monosbél (Peskő), 1980.X.24, Carex sp., nőstény, F = 2 (1306) (Dr. Nagy B. gyűjtései); Nagykovácsi (Nagyszénás), 1981. VI.12, Carex humilis, nőstény, him, Lg, F = 3 (1521); Gyenesdiás, 1981.VIII. 19, Carex sp., elpusztult nőstény, F = 3 (1627); Bükk (Gerennavár), 1982. VIII.10, Carex sp., levélen, nőstény (sötétbordó szinü), F = 1 (1918) (Dr. Földi I.-vel és Dr.Nagy B.-al közös gyűjtés). Csak hazánkból ismert. További előkerülése is karsztos területekről várható - Magyar te knősp aj z stetü kosztarabi Koteja et Kozár, 1979 14 (11) A háton tüskék vannak, a szegélyserték tüskeszerüek, hosszuk 2-4-szer kisebb a légrési tüskéknél. A test 6,8-7,8 mm hosszú és 1,3 mm széles, a tojászsák 14-15 mm hosszú. A csápok 450-590 u hosszúak. A légrésbarázdákban 30-40 mirigy van. A légrési tüskék erősen hátrafelé hajlottak. , Carex fajok levelein él. A nőstények júliusban jelennek meg. Ismert Csehszlovákiában, Lengyelországban és az NSZK-ban. Előkerülése hazánkban is várható, száraz, sziklás területeken. fpieninnica Koteja et Zak-Ogaza, 1968] 12a. nem: Poaspis Koteja, 1978 Koteja (1978) a Luzulaspis nemből a hazánkban is várhatónak jelzett L. jahadiezi Balachowsky, 1932 tipusfajjal Poaspis néven uj nemet irt le. [Ezt Danzig (1980) azonnal szinonimizálta is, de mivel Koteja leirása génusz revizióra alapult mi ezt fogadtuk el ! Az elmúlt időszak alatt a fentebb emiitett és egy további faj is előkerült, igy kiegészítőlég ismertetjük a nemre vonatkozó ismereteket. A nőstény megnyúlt ovális, enyhén domború, gyengén szklerotizált. A csápok 8-izüek, a lábak jól fejlettek, a karomserték vékonyak. Légrési tüske 0-4 lehet egy csoportban, vastagok, enyhén hajlottak, a légrési barázdában 5-sejtü mirigyekből álló sáv van. A szegélyen a serték hosszabbak a légrési tüskéknél, sürün állva sávot alkotnak. Soksejtű mirigyek nagy számban találhatók az utolsó szelvényeken, sok csöves mirigy van a test mindkét oldalán. A rostaszerü pórusok hosszú sávot alkotnak a test hátoldalának középvonala mentén. Elsősorban különböző fűfélék (Agropyron, Calamagrostis, Phragmites, Secale, stb.) levelein élnek. Biológiájuk rosszul ismert. Transzpalearktikus elterjedésü nem, faunaterületünkről ujabban 2 faj került elő.
