S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/1. (Budapest, 1985)

ultima-t találtam. A nőstény példányt Szécsényben (Nógrád megye) 1953.VII.12-én gyűjtötte LIPTHAY Béla (Gen. prep. No. H-33; Dr. P. GYULAI). Kétségtelen tehát, hogy az ultima előfordul hazánkban. Mivel azonban eddig kb. 1500 hazai micacea-t. de csak ezt az egyetlen ultimat láttam, nyilvánvaló, hogy ez a faj nálunk rendkívül ritka, vagy legalább is nagyon lokális. Az ultima felismerését megkönnyítik az eredeti leírásban (HOLST, 1965) és MIKKOLA & JALAS (1979) munkájában szereplő habitus- és genitália-képek és rajzok. HOLST (1965) szerint az általa vizsgált anyag példányai VII.25. - IX.5. közötti időszakból származnak, az egyetlen hazai nőstény példányt VII. 12-én gyűjtötték; tehát nálunk az ultima valószinüleg már július elejétől repül. Tápnövénye SZKVORCOV szerint (cit. MIKKOLA & JALAS, 1979) a Rumex hydrolapathum. Ezúton is köszönetet mondok Dr. VARGA Zoltánnak a vonatkozó irodalom megszerzésében nyújtott segítségéért. Irodalom: HOLST, P. L. (1965): Hydraecia ultima nov. spec. (Lep.: Noctuidae - Ent. Meddel. 34: 54-60. - MIKKOLA, K., JALAS, I. (1979): Suomen perhoset (Finnish Lepidoptera), Yökköset 2 (Noctuidae 2), pp: 261-262, Helsinki. - NOVAK, I., SPITZER, K. (1973): Drei arten aus der Familie Noctuidae (Lep.), neu für die Tschechoslowakei. - Acta ent. bohemoslov. 70: 408-414. - SKALSKI, A.W., SLIWINSKI, Z. (1975): Nowe dia fauny Polski i interesujace gatunki motyli II. - New to the fauna of Poland and interesting species of Lepidoptera, Part n. - Polskié Pismo entomol. 45: 9-22. - SPITZER, K. (1976): Nachtrag zur Erforschung der Noctuiden fauna Südböhmens. - Acta Sei. nat. Mus. bohém, merid. Ceské Budejovice _16_: 31-39. - SUGI, Sh.(1972): Hydraecia ultima Holst, 1965 in Japan - TYO TO GA (Trans. Lep. Soc. Jap.) 23/1: 1-3. Az 50-es évek közepétől kiteljesedve hazánkban igen intenzív faunafeltárási munka folyik, melynek kezdetét a TTM bátorligeti és kisbalatoni programjától, valamint az országos fénycsapdahálózat szervezésétől (1952) lehet számitani. Az ország szinte minden tájegységében folytatnak, vagy folytattak gyüjtőtevékenységet, azonban a Gerecse valami folytán elkerülte a lepkészek figyelmét. Rendszeres gyűjtés, faunafeltárás nem történt, annak ellenére, hogy az 50-es években LENGYEL Gy., KOVÁCS L., SZOCS J. és BLATTNY L. alkalmi gyűjtései szép eredményekkel biztattak.Ezek a gyűjtések főleg a Budapestről jól megközelíthető a Gete-csoportban és Szár környékén folytak. A Gerecse belsejéből a TTM Állattárában alig van adat, a hegység lepkefaunájára vonatkozó információt csak a fenti alkalmi gyűjtések, valamint a hegység lábánál, baj községben működött növényvédelmi fénycsapda eredményei adnak. KOVÁCS (1953-1966) jegyzéke kevés adatot tartalmaz környékünkről: Dunaalmás 2 faj, Bajót 9 faj, Süttő 3 faj, Gerecse-vidék 4 faj, Bánhida 282 faj, Tarján 14 faj, Szár 227 faj, Csolnok-Csév 96 faj, Tata-tóváros mindössze 1 fajjal szerepel, az viszont az általam nem gyűjtött Mesoacidalia aglaja L. A jegyzékem e fajt tartalmazza. Fentiek miatt célul tűztem ki a Gerecse nagylepkefaunájának feltárását. Fontosnak tartom továbbá ezt a munkát azért, mert a hegységet talán az ország legjobban iparosodott vidéke veszi körül, sőt további iparfejlesztés várható (eocén program). Mindez pedig természeti környezetünk elszegényedésével jár. Történtek ugyan intézkedések a Gerecse védelmére, 8600 ha-on tájvédelmi körzet létesült, sőt ezen belül közel 800 ha a szigorúan védett terület, de a hegység élővilágának megóvása egyéb (vadászati, erdőgazdasági és ipari) érdekek mögé szorult. Jelen tanulmányban 1963-1971 és 1975-1982-ig Tata környékén végzett megfigyeléseimről számolok be. Köszönettel tartozom Dr. LAKATOS Péternek és BERKO Lászlónak adataik átengedéséért. *A Magyar Rovartani Társaság 1982. évi pályázatán 3. dijat nyert dolgozat. Dr. GYULAI Péter, Miskolc Folia ent. hung. 46 (1), 1985 és környéke nagy lepkefaunája (Lepidoptera) The Macrolepidoptera fauna of Tata and its surrounding6