S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 46/1. (Budapest, 1985)

NY AI (1972) feltételezi a szántód-környéki előfordulását, de ő maga nem gyűjtötte. A balatonszántódi réten 1981.VII. 19-én egy him, 22-én ugyanitt, és 23-án pedig a Ménes-csárda közelében l-l nőstényt gyűjtöttem. Maculinea teleius Brgstr.: Hazánk egyes láprétjeinek ritka lepkéje, mely a megfelelő élőhelyen nagyobb számban is felléphet (SZABÓ, 1956). Egy-egy példányát fogtam a szántódi réten 1981.VII. 19-én, illetve a Tihanyi-félszigeten VII. 26-án. Lycaeides idas L.: A Dunántúlon, a Gödöllői-dombvidéken, a Bükkben és a Zempléni hg.-ben előforduló ritka fajnak 1981.VII.18-27. között öt példányát gyűjtöttem a szántódi réten. A tulparti Tihanyi-félsziget nem csak geomorfológiailag és botanikailag eltérő a szántódi síktól, hanem lepke faunájában is éles különbségeket tapasztaltam. Mig itt nagy tömegben repült a Mi nois dryas Sc., Clossiana dia L., (de alig maradt el ezek mögött a Melanargia galathea L., Chias- mia glaeraria Brahm.) addig a szántódi réten ezeket alig láttam! A Pyrgus fritillarius Poda, Ma culinea árion L., Lysandra dorylas Den.et Schiff., és Pyronia tithonus L. fajok példányait is csak a félszigeten fogtam. Ugyancsak itt gyűjtöttem az alábbi két fajt: Agrodiaetus admetus Esp.: GOZMÁNY (1968) a Dunántúlról és Budapest környékéről öt helyről emliti. Tihanyban 1981.VII.18-án fogtam egy példányát. Melicleptria cardui Esp.: KOVÁCS (1953) kilenc lelőhelyét közli. BALOGH I. (1967) a bükki Ostoros-völgyben gyűjtötte. Később megfogta a gyöngyössolymosi fénycsapda. (JABLONKAY, 197879.) 1981.VII.18-án délelőtt a tihanyi félszigeten cserjés, vizenyős réten (közel a lovagló iskolához) hat példányát gyűjtöttem. Érdekes, hogy a következő napokban ugyanott hiába kerestem. Irodalom: BALOGH I. (1967): A Bükk-hegység lepkefaunájának kritikai vizsgálata II. - Folia ent. hung., 20: 521-588. - GOZMÁNY L. (1968): Nappali lepkék - Diurna. - In: Fauna Hungáriáé, XVI(15): 87-101. - JABLONKAY J. (1974): Lepkegyüjtő tevékenységem tapasztalataiból. - Folia hist.-nat. Mus. matr., 2: 45-64. - JABLONKAY J. (1978-79): Ujabb adatok a Mátra-hegység lepkefaunájához. - Folia hist.-nat.

Mus. matr., 5: 57-62. - KOVÁCS L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük I. - Folia ent.

hung., 6: 77-184. - KOVÁCS L. (1956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük II. - Folia ent.

hung., 9: 89-140.- RÉZBÁNYAI L. (1972): Vizsgálatok a Balaton délkeleti (Balatonszabadi-Zamárdi) partvidékének nagylepkefaunáján. - Folia ent.

hung., 25: 229-252. - SZABÓ R. (1956): Magyarország Lycaenidái. - Folia ent.

hung., 9: 235-362. - SZALKAY J. (1962): Fót és környékének nagylepkéi. - Folia ent. hung., 1_5: 355-417,- SZEOKE K. (1978): A Mezőföld nagylepkefaunájának vizsgálata fénycsapdák segítségével. - Folia ent.

hung., 31: 237-258. - UHERKOVICH Á. (1976): Adatok a Dél-Dunántul nagylepkefaunájához. - Folia ent.

hung., 29: 119137. - UHERKOVICH Á. (1978): Belső-Somogy és Zselic határvidékének lepidopterológiai viszonyai. - Somogyi Muz. Közi., 3: 503-518. BUSCHMANN Ferenc, Jászberény Folia ent. hung. 46 (1), 1985 Hydraecia ultima Holst, faunánkra új bagolylepke faj (Lepidoptera : Noctuidae) Hydraecia ultima Holst, new to the fauna of Hungary (Lepidoptera: Noctuidae) A Hydraecia ultima fajt csak 1965-ben irta le Preben L. HOLST. Késői leírásának oka nyilvánvalóan az, hogy a H. micacea Esp. fajhoz külső habitusában rendkívül hasonló. A Dániából történt leirást követően Észak-Európában (MIKKOLA &JALAS, 1979) és Közép-Európa északi részében (NÓVÁK & SPITZER, 1973; SPITZER, 1976; SKALSKI & SLIWINSKI, 1975) több helyről is előkerült az ultima, sőt Japánban is megfogták (SUGI, 1972). Szlovákiai előfordulása után várható volt, hogy hazánk északi határszéléről is előkerül. Ezért többen is keresték, és a Természettudományi Múzeumban található H. micacea anyag is többszöri intenzív átvizsgálásra került (genitalia preparátumok készültek egész sor példányból). A Bükkből, Aggtelek-Tornai Karsztról, Sátor hegységből és más helyekről származó több száz micacea példányom átvizsgálása sem hozott eredményt. A Természettudományi Múzeum gyűjteményében egy megpenészedett, elzsirosodott Hydraecia