S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 45/2. (Budapest, 1984)

A növényvédelmi entomológia a gyakorlathoz való erős kapcsolódása révén elszakíthatatlan az ismeretterjesztéstől, s ebből SZELÉNYI Gusztáv is bőven kivette részét. Értekezleteken, tanfolyamokon, egyetemeken, s nem utolsó sorban a Magyar Rovartani Társaság előadó ülésein, számos előadást tartott. Sok tucatra rúg a hazai folyóiratokban megjelent népszerű és ismeretterjesztő cikke is. Noha még túl közel vagyunk a SZELÉNYI Gusztáv életművét lezáró fájdalmas végponthoz, egy előzetes felmérés már lehetséges. Munkássága a növényvédelmi rovartanban méltán zárkózik fel a nagy elődök, HORVÁTH Géza, SAJÓ Károly és JABLONOWSKI József munkásságához. Az ipari és takarmánynövények, gyümölcsfák számos kártevőjét alaposan feldolgozó munka mellett, SZELÉNYI Gusztáv legnagyobb jelentőségű alkotásának az agrobiocönózisok létezésének tudatosítását, ezek szer kezetének logikus rendszerbe foglalását tekinthetjük. Ez a munka elvi jelentőségén túlmenően igen fontossá vált a manapság oly sokat hangoztatott kimélőbb, integrális védekezés kialakításában is. Dr. NAGY Barnabás DR. SZELÉNYIGUSZTÁV AZ ÖKOLÓGUS Az a jövendő magyar biológus, aki néhány évtized múlva megírja majd a hazai ökológiai kutatás történetét, bizonyára meg fogja állapítani, hogy azt a XX. század közepén három irányzat jellemezte: a SOÓ Rezső és tanítványai által képviselt növényökológiai-növényföldrajzi, a DUDICH Endre és tanítványai által művelt, általánosnak nevezhető állatökológiai és produkcióbiológiai, valamint a SZELÉNYI Gusztáv és munkatársai által követett, részben alkalmazottnak tekinthető állatökológiai ökofiziológiai irányzat. A jövőbeni tudománytörténész feltehetően azt is ki fogja majd fejteni, hogy e három irányzat képviselői - elsősorban kutatási objektumaik és céljaik, de nem kevésbé megközelítésmódjuk és módszereik alapvetően eltérő volta miatt - kevés érintkezési pontot találtak, és azok az éles, de mindig tárgyilagos viták, amelyek néhány éven át megélénkítették az illetékes tudományos vitafórumok (egyébként meglehetősen unalmas) légkörét, nem jutottak el megfelelő általános konklúziók levonásáig. Az emlékülés kitűnő alkalom arra, hogy felelevenítsük SZELÉNYI Gusztáv sok tekintetben rend kívül eredeti szünökológiai szemléletének legfőbb vonásait annál is inkább, mert ezek - véleményem szerint nagyon is érdemtelenül - mindmáig meglehetősen ismeretlenek maradtak nemcsak külföldön, hanem idehaza is, különösen a növény ökológusok és a természetes életközösségekkel foglalkozó állatökológusok, főleg pedig a fiatalabb korosztályok tagjainak túlnyomó többsége előtt. Azért is időszerű ez a visszapillantás, mert az ökológia ma világszerte mélyreható belső átalakuláson megy át, mely alapvetően új módszerek elterjedését és a tudományág egész fogalomrendszerének jelentős megváltozását fogja eredményezni. Nagyon fontos lenne, hogy ehhez a munkához, melyből hazai ökológusok is kiveszik a részüket, a magyar elődök gondolatai is mérlegelésre kerüljenek. Minthogy az ökológus "non nascitur sed fit", nem meglepő, hogy minden ökológus szemléletét alapvetően az az élőlény-csoport és azok az életközösség-típusok határozzák meg, amelyeken vizsgálatait végzi. (Közbevetőleg megjegyzem, hogy ma - az "elektronikus istenek": a computerek korában - gyakori jelenség, hogy a fiatal ökológusok ezeknek az isteneknek hódolnak, mielőtt a természetet a maga bonyolult valóságában Igyekeznének minél részletesebben megismerni. A magam részéről óva intek minden fiatalt, hogy ökológiai kutatásait a számítógép billentyűinél kezdje. A számítógépek nagyon vonzó, de kegyetlen istenek, melyek - ha nem vigyázunk - fiatal tehetségekkel táplálkoznak. Az ökológiai kutatásban is elengedhetetlen követelmény, hogy a computerek ne Istenekként uralkodjanak rajtunk, hanem engedelmes szolgákként segítsék a munkánkat). SZELÉNYI Gusztáv nem spekulációkra, hanem a természetben végzett vizsgálataira, megfigyeléseire építette szünökológiai fogalomrendszerét. Minthogy fiatal korától kezdve növényevő rovarokkal és az ezekhez társuló parazitákkal, ragadozókkal foglalkozott, érthető hogy az állattársulások lényegét az élelmi láncokban, élelmi hálózatban, vagyis a trofikus, tehát egzisztenciális kapcsola-