S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 43/1. (Budapest, 1982)

FOLIA ENTOMOLOGICA HUNGARICA ROVARTANI KÖZLEMÉNYEK XLIII. 1. 1982 p. 235-280 KÖZLEMÉNYEK Rovatvezető Dr. VÁSÁRHELYI TAMÁS Az Eilema caniola Hühner, 1808 magyarországi előfordulása (Lepidoptera: Arctiidae) The occurrence of Eilema caniola Hühner, 1808 in Hungary (Lepidoptera: Arctiidae) A Lithoslinae alcsalád magyarországi fajainak elterjedését - foként az egymáshoz igen hasonló habitusú taxonok miatt - ne . Ismerjük kielégito pontossággal. Tovább nehezíti az egyes fajok felismerését, hogy több fajcp .^ort esetében a genitalis bélyegekben is oly nagy az egyezés, hogy csak nagy összehasonlító anyag alapján - és kellő gyakorlattal - lehet a tipikustól elütő példányokat biztosan meghatározni. Hatványozottan jelentkezik ez a probléma (lásd RÉZBANYAI, 1981) a fénycsapda-anyagok esetében, ahol túlnyomórészt sérült példányokat kell meghatározni. Az előbbiekben emiitettek alapján nem meglepő Európából már több helyről ismert fajok magyarországi előkerülése. Az Eilema pseudocomplana Daniel, 1939 után (RÉZBÁNYAI, 1981) egy másik faj, az E. caniola Hübner. 1808 ujabb lelőhelyeiről számolhatunk be. A fajt ABAFI-AIGNER (1907) Nagyágról, Mehádiáról és Fiuméből emliti. KOVÁCS (1953-56) faunajegyzékében nem szerepel és későbbi hazai faunamunkákban sem található Ugyanakkor FORSTER és WOHLFAHRT (1960) emliti Magyarországot mint az állat elterjedési területének részét ("Ungarn"), de pontosabb lelőhelymegjelölést nem ad. Az általunk vizsgált anyagban három ujabb keletű hazai példányt találtunk. A pontos adatok: 1 o - 15 mm, Hungária Merid., Harkány, Tenkes-hegy, 1979.5.14., leg. Fazekas, I.; gen.prep. Fazekas, No. 1475. coll. TTM Állattára, Budapest. 1 ó

1 - 14, 5 mm, Hungária Centr., Bakony-hegység, Öskü, 1979.7.19., leg. Fazekas I.; gen.prep. Fazekas, No. 1465. coll. Bakonyi Term.Tud.Múzeum, Zirc. 1 <j> " 14,8 mm, Tapolcai-medence, Ábrahámhegy, 1981.8.21

leg. Ronkay L.; gen.prep. L. Ronkay, No. 303, coll. TTM Állattára, Budapest. Az Eilema caniolat rendszertanilag az Eilema griseola Hübner, 1803 és az Eilema pygmaeola Doubleday, 1847 közé sorolja az irodalom. Elterjedése: a Földközi-tenger partvidékén (Marokkó, Algéria, Tunézia ill. Dél-Európa), Nyugat- és Közép-Európában honos, a mediterrán területeken szélesen elterjedt és gyakori, északabbra egyre lokálisabb. Az imágó leírása: szárnyfesztáv 26-35 mm, az elülső szárny élhossza 13, 5-19 mm. A fej, a gallér és gyakran az elülső szegély narancsszínű, a válltakarók, a tor és a potroh fehéres-ezüstös szürke. A hasonló fajokhoz képest a potroh sárga szőrzete redukált, csak az utolsó egy-két Bzel-'' vényen figyelhető meg és általában a hasoldalon, sokszor teljesen hiányzik. Az elülső szárny csúcsa enyhén kihúzott, alapszíne erősen változó, a selymes fehér fényütői az ezüstszürkéig. A cos-