S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 31/1. (Budapest, 1978)

fühálózva, Héviz (Ho), Isaszeg 1908. VI. 18. (M), Kalocsa (Sp), Keszthely (Gy), Kisbalaton: 1909. 2 (Ho) - Ferencpuszta-berek 1950. III. 1. (Sz) - Vörs: állami erdő 1951. V. 23. (Sf) 1950. V. 17. 3 (Hy, Só) - Diás-sziget 1950. V. 20. 2 (Hy, Só) - 1950. III. 21. (K, Sz)-erdó: rostálva. 1950. VIII. 29. 2 (K)-fühálózva. - Cölömpös 1951. III. 24. (K)-nádtörmelék alól. Zalavár: Diás-sziget 1950. IV. 15. 66 (K)-rostálva. - 1950. III. 20. 130 (K, Sz) - 1950. VIII. 25. - IX. 2. 12 (K)-lámpafényre. - Lebujpuszta 19 50. V. 10. 2 (K, Sz) - Zalapart 1950. ül. 18. 3 (K, Sz) - 1950. IV. 16. 2 (K) - 1950. V. 10. 2 (K, Sz), Leányfalu 1946. IX. 13. (Cs), Ludbreg 2 (A), Magyaróvár 1922. V. 27. (Ru), Martonvásár 1951. V. 19. (BaJ), Mecsek hegység: Abaliget 1944. VI. 3. 7 (Gb), Nagyenyed 1906. VII. 19.,Ócsa: Nagyerdő É. 1953. VIII. 10. (Zs) - VIII. 25. (K), Oszhely 1924. VI. 8. (Ru), Pécs 1907. 2 (Kf), Piliscsaba: Sóshegy 1967. VI. 15. (Jy) - (pluteus cervinus), Pinnye (Sopron m.) 1916. X. 4. (Str), Révfülöp 1926. VI. 21. (Cs), Simontornya 1913. III. 21. (Pi), Siófok 1948 (Licht) -9 (Licht), Somogyapáti 1917 (M), Tihany 1939. VI. 21. 4 (Bic), Tolna 1964. VI. 15. fénycsapda, Újvidék 1944. VI. (ML), Velencei-tó: Kisvelence 1951. IV. 28. (K, Sz)- kövek alatt. - 1951. VII. 6. (K) - fühálózva. - Sukoró: Csincsa 1951. V. 26. (K, Sz) - fühálózva. - 1951. XI. 12. 6 (K) fűzfák tövéből rostálva. - tópart 1951. IV. 21. (Bu) - Meleg-hegy: Gránit-tó 1951. VII. 11. (K)-fényre. - Velence: park 1951. V. 13. 2 (Só) - V. 18. 3 (BaJ, Sf), Zamárdi 1953. Dí. 7.12. (K) - 1953. X. 9. (Top)-erdő: rostálva. - 1953. X. 7. 3 (Hám, KMÉ) - Töreki láp 1953. V. 24. (Sz) - esti csapkodás. - 1953. V. 24-26. (KMÉ) - füháló. - 1953. VII. 26. (K)-esti csapkodás. Paederus (Eopaederus Scheerp.) caligatus Erichson 1839-40. Ritka faj, Közép-Európában és a Földközi-tenger vidékén terjedt el. Lápokban, mocsaras réteken, többnyire mohapárnák alól gyűjtötték, G ANGLBAUER (1895), LOHSE (1964), SCHEERPELTZ (19 57, 1968) szerint. A Kárpát-medence faunájából KU THY (1896) egyetlen kalocsai adatát közölte SPEISER FERENC nyomán. A budapesti Természettudományi Múzeum anyagának vizsgálata során 25 további lelőhelyét közölhetem: - Bars megye: Kistapolcsány (D) - Nagysalló (D), Bihar: Nagykopasz (Bo), Budapest 1900. IV. 9. (E), Croatia 4-1 (Pa) - Gospic (Pa), Déva (Cs), Dombóvár 1947. III. 10. 2 (Gb) - árviz - rostálva., Dunapentele 1938. VIII. 1. 2 (Ki), Eszék 1893. VII. (Bi), Fertő 1912. IV. 4. (Str), Győr (Bo), Isaszeg (Ku), Kalocsa (Sp), K. Megyer 1939. VII. 14. (Cs), Kőszegi-hegység 1936. IX. 24-29. (EIZS), Majosháza 1933. VH, 27. (Cs), Pakrac 3 (A), Pécs 1907 2 (Kf), Resicza 1929. VI. (St), Ruma 1904 (Ho), Simontornya 2 (Pi) 1910. XII. (Pi) - 1912. XI. 9-10. 5 (Pi)-tó. - 1913. III. 21. 2 (Pi), Somogy megye: Zamárdi: Töreki-láp 1953. V. 10. (K) - huscsalétekről., Szörényi-hegység: Cserna-völgy 1956. VIII. 1. (Pj), Tolna megye 1910. 2 (Kf), Vas megye: Szőce 1961. XI. 15. (K, EY) - tőzegláp-rostálva. var. hütheri Bernhauer, 1940. Az eleve ritka faj különösen ritka változataként irt le M. BERNHAUER 1940-ben Kirrlach (Baden) lápvidékéről. SCHEERPELTZ (1968) Felső- és Alsó-Ausztriából emliti, közép-európai, "Phytodetricol, hygrophil" alaknak tekinti. LOHSE (1964) csak rendkivüli ritkaságára tett megjegyzést. Előfordulása Magyarország, illetve a Kárpát-medence faunájára teljesen uj, amelyet a budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében őrzött egyetlen példánya bizonyit: Budapest környéke, Törökbálint, coll. H. DIENER. A példány lelőhelycéduláján sajnos más adatot nem találtam. Stilicus geniculatus Erichson 1837-1839. A faj ismert áreája Közép-Európa GANGLBAUER (1895) és LOHSE (1964), valamint Tunisz BERNHAUER et SCHUBERT (In: YUNKSCH. 1912) megállapításai szerint. Az idézett szerzők a fajt elterjedtnek, de igen ritkának tartják. KUTHY (1896) a Kárpát-medencéből nem közölte, ROUBAL (1930) Ungvár (Uzhorod) lelőhelyét megemlitette ugyan, de hangsúlyozta, hogy a példányt nem látta. Ez az óvatosság részéről feltétlen indokolt, hiszen a közelrokon és közönséges S. similis Er. fajhoz rendkivül hasonló, alaposabb vizsgálat hiányában igen könnyen összetéveszthetők. A budapesti Természettudományi Múzeum gyűjteményében egyetlen, de az előfordulást bizonyitó értékű példányát sikerült megtalálnom. A példány lelőhely céduláján: "Szobránci fürdő; Kuthy" adatok szerepelnek. Ennek alapján biológiájára vonatkozóan (a szakirodalomban semmiféle utalást nem találtam) ujabbat megállapitani nem tudunk, de kárpát-medencei előfordulása megerősítést nyert. Scopaeus (Hyposcopaeus Coiff. ) furcatus Binaghi, 1935. A leirásban a holotypus adatai: "Fiume Quieto (Istria) 30III-1923 1. Schatzmayr, coU. Dodero". További példányai: Torino, Sala Bolognese, Macedónia (Pianura del Vardar) Piémont és "Lago di Neusiedel