S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 31/1. (Budapest, 1978)

Schmetterlinge Mitteleuropas. - Band II. Tagfalter, Franckh. Verl. Stuttgart. - 6. FRIESE, G. (1957): Philotes (Lycaena) vicrama Moore in Brandenburg (Lep. ).- Mitt. d. DEG. Jg. 16, 2: 23-24. - 7. GOZMÁNY, L. (1968): Nappali lepkék - Diurna. - In: Fauna Hungáriáé, 16, 15: 1-204. - 8. GYULAI, P., UHERKOVICH, A. és VARGA, Z. (1974): Ujabb adatok a magyarországi nagy lepkék elterjedéséhez (Lepidoptera). - Folia Ent. Hung., 27: 75-83. 9. HEMMING, A. F. (1929): Revision of the baton-group of the genus Turanana Bethune Baker. - Ent., 62: 27 ff. - 10. HIGGINS, L.G. - N.D. RILEY (1971): Die Tagfalter Europas und Nordwestafrikas. - Verl. Paul Parey, Hamburg u. Berün. - 11. HIGGINS, L.G. (1975): The Classification of European Butterflies.- Collins St James S Place, London. - 12. HRUBY, K. (1964): Prodromus Lepidopter Slovenska. - Bratislava. - 13. ISSEKUTZ, L. (1971): Die Schmetterlingsfaunades südlichen Burgenlandes. - Burgenl. Landesmus., Eisenstadt., 46. 14. KAISILA, J. - PELTONEN, O. (1955): Philotes vicrama Morre (Lep. Lycaenidae) in Finnland. - Ann. Ent. Fenn., 21: 9-12. - 15. KOVÁCS, L. (1951): Neue Angaben über des Vorkommen einiger Makrolepidoptern in Ungarn. - Fol. Ent. Hung., 6: 5-16. - 16. KOVÁCS, L. (1953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük. - Fol. Ent. Hung. , 6: 76-164. 17. KOCH, M. (1963): Wir bestimmen Schmetterlinge. - Bandi., Tagfalter Neumann Verl. Radebeul u. Berlin. - 18. LORKOVICH, Z. (1941): Die Chromosome zahlen in der Spermatogenese der Tagfalter. - Chromosoma, 2: 155-191. - 19. LORKOVICH, Z. - MLADINOV, L. (1971): Lepidoptera iz doline Gornujedtoka Rijeka kupe I. Rhopalocera i Hesperiidae. Acta Entomol. Jugosl. , 7: 67-70. - 20. LORKOVICH, Z. (1973): 150 Jahre bis zur Entdeckung der Präimaginalstadien von Spialia orbifer Hb. ? . - Acta Entomol. Jugosl.

, 9: 6770. - 21. MAUCHA, J. (1960): Ergebnisse der Erforschung der Lepidopteren-Fauna der Slowakei (1946-1960). - Acta Ent. Mus. Nat. , j48_: 45-90. - 22. MOORE, Fr. (1865): List of Diurnal Lepidoptera CoHected by Capt. A. M. Lang in N.M. Himalayas. - Proc. Zool. Soc. London. - 23. SZABÓ, R. (1956): Magyarország Lycaenidái. - Fol. Ent. Hung. , Jh 235-362.» 24. URBAHN, E. (1958): Falterarten, auf die man in Deutschland besonders achten soUte (Teil I.). - Mitteilungsblatt f. Insektenkunde, 2: 32-43. - 25. VARGA, Z. (1976): A palearktikus orelis fauna állatföldrajzi tagolódása. - Állattani Közi., 63: 195-209. FAZEKAS Imre, Komló Vizsgálatok a Hyssia cavernosa gozmanyi Kov. magyarországi populációin (Lepidoptera: Noctuidae) A kevés fajt felvonultató, palearktikus areáju Hyssia Guen. genuszt hazánkban a Hys- sia cavernosa Ev. ssp. gozmanyi Kov. képviseli. A gozmanyi-t KOVÁCS (1968) eredetileg önálló fajnak irta le, azonban mind a hazai, mind a külföldi irodalomban az egyes szerzők felváltva alfajként, illetve fajként szerepeltették, minden külön megokolás nélkül. Mivel a magyarországi populációk jelentik a gozmanyi nominotipikus formáját, átvizsgáltam a TTM Állattárában lévő holo- és paratipusokat, valamint több száz ujabb gyűjtésű példányt. Vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy a gozmanyi a szibériai, diszjunkt areáju H. cavernosa Ev.-nak egy egészen Burgenlandig előrenyomult, morfológiailag erősen elkülönült alfaja, amely a him genitáliák szerkezetében jelentős variabilitást vonultat fel. Különösen a válva és az aedoeagus mutat variábilis bélyegeket, s az egyes példányok ivarszerve megegyezni látszik a turkesztáni H. cavernosa cavernosa Ev. - al, ugyanakkor erősen eltér a Mongóliából leirt, s a cavernosa-tói jobban elkülönült ssp. kaszabi Kov. -tói. Mivel a goz manyi forma önálló fajjá való kiemelése egyetlen genitáliában felismerni vélt különbségeken alapszik (v.o. KOVÁCS: Fig. 2), helyesebb a turkesztáni nomenklatúrái alaktól ivarszervileg csak kvantitativ értékekben eltérő gozmanyit a jegyek alapján alfajnak tekinteni. A fentieket támasztják alá VARGA (1974) állatföldrajzi és ökológiai megállapításai is. Are áj a nagyfokú hasonlóságot mutat több dél-európai - kelet-ázsiai helophil fajjal (pl. Eucarta virgo Tr., Teles illa amethystina Hbn. ). A H. cavernosa Ev. jellemző példáját mutatja a Riss glaciális alatt diszjungált elterjedésü és legtöbbször rasszokra is tagolódott déli-kontinentális fajoknak, amelyek transzpalearktikusan keskeny sávban terjedtek el. Délkelet-Európában elsősorban a ponto-pannon sikságok sztyep és erdőssztyep területek jellemző faja (VARGA,