S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)
Correction of Species-Names Dedicated to Dr. S. Endrődy-Younga Abstract: Names dedicated to Dr. ENDRŐDY-YOUNGA should be emended when published with "oe" for "o" by deletion of the "e". According to Articles 27 and 32. ci of the International Code of Zoological Nomenclature, no diacritic mark, apostrophe, or diaeresis is to be used in a zoological name, the letter "e" is to be added after deletion of the umlaut sign only is German words, and the hyphen is to be used only as specified in Article 26c, that is after a Latin letter used as first element of a compound word. These rules affect names proposed in dedication to Dr. ENDRODY-YOUNGA to the Hungarian long "d" must appear as simple "o" and that the hyphen must be removed, leaving the entire famyliname to be written as one word. Therefore, certain names published in the Supplement to Volume 26 of the Folia Entomologica Hungarica should be emended: Bolboceras endroedyyoungai to B_. endrodyyoungai , Zyras endroedyyoungai to Z_. endrodyyoungai , Exocentrus endroedii to E. endrodii, and Obereopsis endroedii to O. endrodii . The use of " endrodii " is permissible as result of putative Latinization of Endrődy to Endrodius. Mr. George C. STEYSKAL Systematic Entomology Laboratory, nBïïl, Agr. Res. Serv., USDA c/o U.S. National Museum, W-617 Washington, D.C. 20560, U.S.A. Hidegkedvelő, hazai viszonylatban főleg montán tipusu éjszakai nagyi epke faj ok előfordulása az Északi-Bakonyban Az Északi-Bakony nappalilepke-faunájáról viszonylag jelentős mennyiségű adat ismeretes az irodalomból (KOVÁCS L.: A magyarországi nagylepkék és elterjedésük I.II., 1953., 1956. Fol.Ent. Hung. ), éjszakai lepkéiről azonban meglepően keveset tudunk. Miután a Dunántúli Középhegység más részei és a Bakonynak is elsősorban keleti és déli területei ebből a szempontból is jobban feltártak, az Északi-Bakonyról kialakult egy olyan megalapozatlan feltevés, hogy lepkészeti szempontból a Matricum faunakörzet dunántúli részének, az úgynevezett Bakonyicum-nak jellegzetes része, sőt régebben egyszerűen az Eupannonicum-hoz sorolták. Már évekkel ezelőtt néhány alkalmi gyűjtés (TALLOS, VOJNITS) felhívta a figyelmet arra, hogy meglepő módon, hazai viszonylatban montán tipusu éjszakai nagylepkefajok is előfordulnak az Északi Bakony területén, majd a Farkasgyepün megindult erdészeti fénycsapda, melynek anyagát KOVÁCS LAJOS dolgozta fel, ezt még több adattal igazolta. Természetesen a már eddig is nagy általánosságban ismert nappalilepke-faunában szintén találhatunk ilyen fajokat (pl. Palaeochrysophanus hippothoe L., Mellicta britomartis Assm., Apatura iris L., A. ilia Schiff. ). Fénycsapdákkal és személyes gyűjtésekkel folytatott kutatásaim 1967. eleje óta olyan mennyiségű adatot szolgáltattak az előbbiek igazolására, hogy ezek után erősen meggondolandó az Északi-Bakonynak esetleges különválasztása a Matricum területétől és
