S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

mint átmeneti faunának, a Praenoricum-hoz csatolása. Botanikailag is lennének erre bőven bizonyítékok (elsősorban a szubmontán bükkösök jelenléte), mint azt már TALLOS PAL is sokszor emiitette a nyugati Bakonyaljával kapcsolatban. Legutóbb már beszámoltam néhány hazánkból eddig ismeretlen nagylepkefaj bakonyi előfordulásáról (

Mythimna unipuncta HAW., Abrostola agnorista DUFAY és egy éppen hidegkedvelő faj, az Euphyia scripturata HB. ), ugyanott emiitettem, hogy kutatásaim kvantitatív eredményei részletesen meg fognak jelenni a Veszprémi Muzeumok Közelményeiben. így itt most csak röviden szeretnék megemlékezni azokról a legfontosabb fajokról, melyek előbbi állításaimat igazolják. Az egyes fogási adatoknál a következő rövidítéseket alkalmazom: F = Fenyőfő, 270m., Som = Bakonybél-Somhegypuszta, 400m., Rák = B akonyb él-Ráktanya, 500 m., Z = Zirc-Arbore tum, 3 70m., PCs = Cuhavölgy: Porva-Csesznek v. áll., 350m., Szüm = Bakonybél-Szömörkevölgy, 300m., Szger = Bakonybél-Szárszgerencevölgy, 400m., St = Bakonybél-Somhegytető, 650m. Természetesen ezen kivül más helyekről is vannak adataim, melyek azonban nem egyedülállóak, igy a legtöbb gyűjtőhelyen előkerült fajoknál az "elterjedf'jelzést használom. Az Északi-Bakony legmeglepőbb nagy lepke faj ai kétségkívül egyes borális tipusu fajok, melyek hazánkban általában csak a nyugati határszéleken és az Északi-Középhegység egyes pontjain ismeretesek, igy a Bakony felé nyilvánvalóan nyugatról van faunisztikai kapcsolatuk. Bár nem csak áfonyán élő fajok, mégis áfonyás területekre jellemző vaccinietalis-herbophil komponensek (VARGA Z. 1964) a Rheumaptera undula

ta L. (Szöm 71.vn.9.-2pld.) és a Chloroclysta truncata HUFN. (Rák 70. VI.27. ,71.VI. 14., Vm.29.; Z 69.71.72.VI.,rX.-10pld.). Mocsaras területeket kedvelő "Heide"-komponens, és elsúsorban Közép-Európa északnyugati részén gyakori, bár szintén nem csak áfonyán és csarabon élő faj az Eulithis (Lygrís) testata L. (Z 69. VHI. 14. ). Hazánkban az irodalom adatai szerint csak a Soproni hg. -ben és Ocsán került elő néhány példányban. Boreális-silvicol fajok az Oporinia autumnata BKH, (F 69.XI.3.) és a Coenotephria (Calostigia) salicata HB. (St 72.VI.21. 550m. felett tömegesen! ). Mesophil elemek az Eriopygodes ímbecilla F. (elterjedt, néhol tömeges), Cerapteryx graminis L. (Rák 71.VII.15.), Scotia clavis HUFN. (=

corticea SCHIFF., Som 68.VI.26.), A

pamaea c

rena

ta HUFN. (rurea F ., elterjedt, főleg a vörösbarna msz.-u f. alopecurus ESP.), A.characterea HB. (=

hepati

ca auct., Szöm 68.VII. 5., 71.VII. 10. -5pld. ; Z 70. VI.10.), Antitype chi L. (Som 71.IX. 25.) és Perizoma blandiata SCHIFF. (elterjedt), lápréti faj a Mesoligia literosa HAW. (Som 71 .VII. 21.24. ) Mint a nyugati határszéleken őshonos, máshol nálunk azonban csak adventiv elemek, előfordulnak boreális piceo-pinetális fajok is. Közülük hazánkban már sokfelé ismert a The

ra variata SCHIFF, (elterjedt) és E

uptihecia tantillaria BSD. (Som 71.V.21.-2pld. Szöm 68. IX. 20.), kevesebb helyen a Thera obeliscata HB. (Som 71. VI. 3.28. ), Th.firmata HB. (F 68.X. 7.), Eupithecia pini RETZ

. (

=abiet.aria GOEZE., Z 69.VI.24.), Semiothisa signaria HB. (PCs 72. VI. ) és Peribatodes secundaria HB.(Szger 70. VB.26. ). A Th. variata és firmata Fenyőfőn esetleg az erdeifenyőhöz hasonlóan őshonos is lehet, mint postglaciális reliktum. Hazánkban kevés helyről ismeretes a nyir-éger fogyasztó nagylepkefajok többsége is, pedig ezek valószínűleg majdnem mindenütt előfordulnak, ahol tápnövényük őshonosán, vagy betelepítve nagyobb mennyiségben található. Ide tartozó érdekesebb fajok az Északi-Bakonyból a következők: Pheosia gnoma F.(=

dictaeoides ESP., Som 68.VBI.19. 71.VBI.21.; F 70. V. 5.), Drepana lacertinaria L.(F 67. V. 7., 68. V. 6.VBI. 3., 69.IX.1. Som 68.ÍV.22.VB. 30. ), Endromis versicolor

a L.(F 68.BI.28., 69.TV. 9.14.16.19.23.";