S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

zai góca éppen a Dunántúl déli szegélye, s a fenti fajok közül némelyik - pl. E. amethystina

, E. virgo, Z. tenuialis - itt gyakori. Ezek az ország középső' területein is egyre gyakrabban bukkannak fel. E délről, délkeletről érvényesülő' hatást eró's nyugati hatás egésziti ki, amely a nagy csapadékkal és az ezzel járó beerdó'sültséggel kapcsolatos. Ismert, hogy .a Dunántúl déli-délnyugati szegélye mentén jóval több a csapadék, mint a Dunántúl belsejében (mediterrán csapadék-hat ás), és ennek következtében sok olyan - korábban montánnak tartott - faj is előfordul, amelyek számára nem a tengerszint feletti magasság a döntő, hanem a nedvesebb klima és a zárt erdők. E fajok a nedves erdők aljnövényzetében vagy u.n. magaskórós társulásokban élnek (pl. Xanthorrhoe biriviata Bkh., Mythimna conige

ra Schiff.

, Diarsia rubi View., A lelőhely-adatok származási helyei. 1 - fénycsapdával ellátott gyűjtőhely, 2 - nagyobb lámpázások, 3 - egyéb gyűjtőhelyek, kevés adattal. Lelőhelyek nevének magyarázata a szövegben. Lamp röpte ryx suffumata Schiff.

, Euphya picata Rbn., Calopsilos sylvata Scop., A typha pulmonaris Esp. és még számos faj). Viszonylag sok nyiren élő fajt találunk a Drávasikon - ezek ugyancsak "montan" jellegűek - nyugat felől fokozatosan csökkenő faj- és egyedszámban Sellye-Gilvánfa környékéig elhatolnak. Számukra a somogyi kiterjedt nyiresek mellett a Dráva-sík égeresei is megfelelő életfeltételeket biztosítanak, hiszen csaknem valamennyi nyiren élő faj - különösen Dél-Kelet-Európában - égeren is élhet, így többfelé gyűjtöttem az Apatele leporina L., a Harpyia bicuspis Bkh., a Drepana lacertinaria L. és az End romi s versicolora L. fajokat; ritkábban fordul elő a Te the a fluctuosa Hbn., Archiearis parthenias L., Oporínia autumnata Bkh. és Pheosia gnoma