S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

F. Még nagyobb a tipikus éger-fajok száma, közülük több ritka faj is előfordul (Plemyria bicolornia Hufn., Apatele cuspis Hbn., A. alni L., Drepana curvatula Bkh., Hipparchos papilionaria L., stb.). Általában igen nagy a lombfogyasztó fajok mennyisége, pl. Gilvánfán (1971-74) 46 %-ot tett ki. A zuzmóvegetáció gazdag és ennek következtében sok zuzmót fogyasztó nagylepkefaj is él itt. A gilvánfai vizsgálatok során egy zuzmót fogyasztó makrolepidoptera volt a domináns faj (Sy

sstopha sororcula Hufn., 1971-74: 13,5 %,), és további 3 faj (Lithosia quadra L., Miltochrista miniata Forst.

, és Eilema griseola L.) mennyisége haladta meg az 1 %-ot; az összes zuzmófogyasztó 20 %-ot tett ki. A zuzmófogyasztók nagy száma jelzi, hogy a környezet még tiszta és az erdők még közel állnak a természetes állapothoz. 3. A Barcsi Osborókás területén parány, Középrigóc) ugyancsak különleges szinezőelemeket találunk a kiterjedt erdeifenyvesek, borókások és savanyu homoki gyepek miatt. Már eddig is sok, különböző fenyőkön és borókán élő fajt gyűjtöttem itt (Therafajok, Eupithecia indigata Hbn., E. lariciata Frr., Bupalus piniarus L., Lymantría monacha L., Hyloicus pinastri L., Dendrolimus pini L.). Közülük több a telepitett fenyvesekkel együtt országszerte elterjedt, viszont a felsorolt araszolok szórványos, ritka fajok. Néhány homoki faj is előkerült, ezek a Dunántúlon általában ritkák, inkább az Alföldön élnek (Sideridis albicolon Hbn. Euxoa epixantheia Kov.) A fenti felsorolás természetesen csak nagyon vázlatos. Az egyes részterületek faunájának elemzésénél korábbi munkáimban - és a jövőben is - részletesebb ökológiai, kvantitatív, stb. elemzést adok (UHERKOVICH, 1971-1976). A vizsgálatok még messze állnak a befejezéstől. Nyugat felé Somogy és Zala, kelet felé a baranyai és tolnai dombok és a Duna déli völgye, dél felé pedig a szlavón tölgyesek és a hegyvidékek megismerése után a Dél-Dunántul faunájának kialakulása szemléletesebben tárul majd elénk. A gyűjtött fajok jegyzéke Az anyag bizonyitópéldanyai nagyrészt a pécsi Janus Pannonius Múzeum Természettudományi Osztályának gyűjteményében vannak. Az adatok egy része - jórészt a közönséges fajoké - jegyzőkönyvben szereplő anyag. Az anyag meghatározásában segítséget nyújtott VARGA Z. (Noctuidae) és FAZEKAS I. (Eupithechia-fajok). A lelőhelyek rövidítése: B = Botykapeterd Kd = Kisdobsza Ba = Babocsa Kf = Kétujfalu Bf = = Bőszénfa Kr = Középrigóc Cs • • Csányoszró M = Máriagyüd D = - Darány Mi = Miké Dh = = Dencsháza N = Nagyharsány Dr = = Drávaszabolcs P = Potony E = - Erzsébet Pa = Palé F = = Felsőszentmáron Se = Sellye G = = Gilvánfa Sf = Simonfa K = - Komlósd Si = Siklós Ká = = Kákics V = Villány