S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

Villárryi-hegység több pontján gyűjtöttem (Villány, Nagyharsány, Siklós, Máriagyűd). Somogy megye déli részeinek intenzivebb vizsgálata a hetvenes években kezdődött és tart jelenleg is (Komlósd, Darány, Középrigóc, Mike). Néhány egyéb helyen csak egykét alkalommal gyűjtöttem (ld. a térképvázlatot). Adataim zömét imágók begyűjtésével nyertem. Éjjeli gyűjtéseim alkalmával csaknem kizárólag higanygőzlámpákat illetve higanygőzlámpával működő fénycsapdákat alkalmaztam. E módszer mind a faj-, mind az egyedszámot igen jelentősen megnövelte. Különösen a Drávasik beerdősült területein voltak meglepően magas számszerű eredményeim - ott egy-egy gyűjtés alkalmával (a nyári időszakban) 120-190 faj 1500-2900 példányát fogtam. A gilvánfai fénycsapda pedig egyetlen év leforgása alatt (II.15-XII. 25-ig) több, mint 35.000 makrolepidopterát fogott. Fénycsapdáim - melyek egy-egy helyen 1 vagy 2 évig működtek - igen jelentős menynyiségü faunisztikai adatot szolgáltattak. Az anyagot minden esetben mennyiségileg is kiértékeltem, az ezekből levont következtetések a már emiitett résztanulmányokban szerepelnek. A fent emiitett gilvánfai csapdán kivül hasonló csapdák működtek Felsőszentmártonban, Máriagyüdön, Nagyharsányban, Komlósdon és Középrigócon. Az anyag zömét magam gyűjtöttem, de felhasználtam KIS PETI Edit (Komlósd), MARÁZ Angéla (Mike) és MÁRTON Zsófia (Hedrehely) gyűjtéseiből származó anyagot is, ez utóbbiakat is jórészt magam határoztam meg. A nagylepkefauna rövid jellemzése A részletesebben vizsgált helyek, ökológiai jellegüket tekintve, három csoportba sorolhatók: 1. A Villányi-hegység xerotherm lejtői kedvező feltételeket biztosítanak a melegkedvelő nyugatpalearktikus, szubmediterrán fajok megtelepedésének. E fajok hazánk területén elsősorban a Középhegység déli lejtőinek hasonló adottságú élőhelyein fordulnak elő, mint pl. a D

iscia conspersaria Schiff., Ophiusa algira L., Phyllophyla obliterata Rmbr., Panchrysia deaurata Esp., Phalera bucephaloides O., Polyploca ruficollis F., Jolana jolas O., Limenitis reducta Stgr. Legtöbbjük a hasonló adottságú élőhelyein - ha egyáltalán előfordul - jóval ritkább. A hegység "ökológiai sziget"jellegét viszont jelzi, hogy előfordulnak merőben más ökológiai igényű - mocsári, lápréti, ligeterdei - makrolepidopterák, viszo^dag nagy faj-, de csekély egyedszámban. Ezek a környező, nedves Dráva-sikon élnek és onnan éjszakai vándorlásaik, kóborlásaik során jutnak el a Villányi-hegység szárazabb lejtőire, vagy pedig a gyűjtőlámpa fényére reagálva közelednek. 2. A Dráva-sik beerdősült területein viszont szubmediterrán fajok alig fordulnak elő, legfeljebb néhány viszonylag széles ökológiai türéshatáru erdőkedvelő faj. E területekre jellemzők a különböző elterjedési alaptipusu mezofil és higrofil elemek; különösen a nagyszámú Sibylla-tipusu (kelet-ázsiai - dél-délkelet-európai diszjunkt elterjedésü) faunaelem (VARGA, 1964), mint pl. az Eucarta amethystina Hbn., E. virgo Tr., Lomographa cararia Hbn., Sterrha nitidata H.-Sch., Zanclognatha tenuialis Rbl., Pechipogo gryphalis H.-Sch. E fajok érdekessége még a recens terjedés: 2-3 évtizede még nem vagy alig volt adatuk hazai előfordulásukra, az utóbbi két évtizedben viszont jelentős terjeszkedési folyamat figyelhető meg náluk. A terjedési egyik ha-