S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)
rült elő (84 o, 62 'ő) 4 lelőhelyről. 1 példányt fühálózva, a többit trágyából, marhatrágyából gyűjtötték. Az utóbbiból gyűjtött példányok többsége kifejezetten szikes talajú marhalegelőn került elő. A legtöbbet október, néhányat szeptember és november hónapokban találtak, tehát csak ősszel. Az első évszám: 1951. Feltűnő, hogy ezt megelőzően a Kárpát-medencében soha egyetlen példányt sem találtak, noha a most megismert lelőhelyein, vagy azok közelében több gyűjtő végzett gyűjtéseket a koprofág fajokra kiterjedően is. Hogy miért nem találták, erre nézve csak két magyarázatot látok lehetségesnek: a valószinübb, hogy e késő őszi stenochron faj raj záskor nem. vagy csak ritkán gyűjtöttek. A másik - kevésbé valószinü - feltevés, hogy a faj areája nyugat és északnyugati irányban erőteljes expanzióban van. A kérdésre pontos választ csak a további kutatómunka során előkerülő adatok alapján lehet adni. Az A. sulculus Stephens, 1832 előkerülése a Kárpát-medencéből várható volt, hiszen SCHEERPELTZ (1968) Felső és Alsó-Ausztriából, tehát közel szomszédos területről már közölte. Az áreája HORION (1963) megállapítása szerint: Nyugat Európa, Nagybritannia, Svédország, Dél-Finnország, Orosz-Karélia, Dánia, Hollandia, Belgium, Francia és Spanyolország, Korzika, Szardinia, Észak-Afrika, Németország, Ausztria (kaukázusi előfordulását kérdésesnek tartja). A Kárpát-medencéből a Dunántúl egy pontjáról: Siófokról került elő, ez az área keleti határát lényegesen módosítja. Sajnos a lelőhelycédulán sem idő sem a gyűjtés körülményeire utaló adat nem volt. Erre vonatkozóan csak irodalmi adatokat közölhetek: HORION (1963) szerint nyár végén és őszkor, friss ló és tehéntrágya felületén található, naplemente után, erdei tisztásokon repül. LOHSE (1964) szerint gyűjtötték száradó szalmakazalról, kánikula idején marhalegelőn száradó trágyáról. Naplemente idején tömegesen rajzik, és fényre szívesen repül. SCHEERPELTZ (1968) "Phytodetricol, humicol" fajnak tartja. Tekintettel a nem kisszámú fajának ma még eléggé hiányosnak tekinthető elterjedési, fenologiai, biológiai ismeretére, valamint a Kárpát-medencéből újonnan előkerült két faj állatföldrajzi érdekességére, indokoltnak látom, hogy a Természettudományi Múzeum birtokában levő példányok lelőhelycéduláinak adatait részletesen ismertessem. Egyetlen irodalmi adat kivételével csak a ténylegesen meglevő példányokat veszem fel. A gyűjtők nevét csak rövidítve közlöm: BERÓ (Bi), BOKOR (Bo), CSÍKI (Cs), DUDICH (D), EHMANN (E), ENDRODY (Endr), GURÁNYI (Gu), GYORFFY (Gy), HAMORÏKÉ (Hám), KASZAB (K), KAUFMANN (Kf), KOVÁCSNÉ, MURAI É. (KMÉ), LICHTNECKERT (Licht), PILLICH (Pi), RÉVY (R), SPEISER (Sp), 3ZABÖ J. (SzJ), UHL (U), WACHSMANN (W), ZSERKO (Zs). Acrolocha striata Gravenhorst, 1802 - Balatonede ries 1 ó* (Gy), Bátorliget 1956. EV. 20. 1 9 (SzJ), Budapest 1919.XI.17. 1 9 - 1919.XI.28. 1 0 (Bi) - 1 S (Gu) - 1 9 (U) - 1910.B.21. 1 5 - 1910.X.6. 1 S - adat nélkül: 1 9, 1 6 - Rózsadomb 1919. XII.8. 2 9, 2 & (Bi) - Irhásárok 2 ó 1 , Esztergom 1 9, 2 S (Bo), Hungária 39, 1 6*. Hun.centr 2 S (Coll. REITTER), Kalocsa 3 9 (Sp), Leányfalu 1934.n. 10. 1 9 (Cs), Magyaróvár 1942.BI.26. 1 9 - 1944. III.16. 2 5 - 1944.VI.3. 39, 3 S - 1945. III.14. 1 9 - 1949. IB. 19. 1 S (R), Nagysalló 2 9 (D), Nógrádverőce 1925.1.14. 1 5 (Endr). Pápa 1897. 1 9, 1 S - 1898. BI. 2 9 - 1899. BI. 39, 1 S - 1900. 1 ê (W) - 1898. 1 9 (E), Pécs 1903. 1 9 (Kf), Pélmonostor 1910. 1 <5 (Kf),. Simontornya 1924.EX.il. 1 S (PI) - 1910. 1 8, Siófok 7 9, 1 8 (Licht), Soóly 1 9, 1 î, Sződ 1919. XI. 17. 11 9, 2 ô 1 - 1920.XI.6. lg (Bi), Tolna megye 1910. 1 9 (Kf), Vác: Gajári telep 1924.XII. 1. 1 9 (Bi), Velencei tó: Sukoró: tópart 1951.XI.12. 79, 11 8 (K),
