S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 28/1. (Budapest, 1975)

2. TÁBLÁZAT A korrelációsszámitások eredményei az összes rovarmennyiség esetében szintenként (Katonatelep, 1967) Hónap szint cm-ben Hőmérséklet C° Relativ pára. tartalom % Szélsebesség km/ó Légnyomás Hgmm augusztus F 240-360 0, 50 0,03 0,25 0,13 • K 120-240 0,56 0,02 0,22 0,24 A 0-120 0,54 0,04 0,31 0,13 A rovarok fényrerepülését elsősorban a levegő hőmérséklete határozza meg. A többi meteorológiai tényező csak másodlagosan módositja (csökkenti, emeli) a fényrerepült rovarok mennyiségét. Kivételt képez az az eset, amikor a másodlagos meteorológiai tényezők változásának mértéke egy bizonyos küszöbértéket túllép, amikor elsődlegesen ható tényezővé alakul át (JÁRFÁS, 1969). A rovarok mennyiségének és a klimatikus értékek alakulásának az összefüggése három gyenge és három erős rajzást mutató éjszakán A meteorológiai tényezők szerepének további tisztázására grafikus módszerrel feldolgoztunk egy időszakon belül három erős és három gyenge rovarrajzást mutató éjszaka adatait is. Megállapítottuk, hogy az azokon az éjszakákon, amikor erős volt a rajzás a levegő hőmérséklete magas, meghaladja a 18 C°-ot. Az esti és a reggeli léghőmérséklet közötti különbség 6 C° körül ingadozik. Az alacsony fogásü éjszakákon a levegő hőmérséklete 18 C° alatti. Az éjszakai hőmérséklet-ingadozás 6 C° alatt maradt. A gyenge rajzást mutató éjszakákon az egyes szintekre repült rovarok száma közötti különbségek csekélyek. Az erős rajzáskor lényegesen emelkedik a középső szint - a lombkorona szintjének - gyűjtési eredménye. A nyári hónapokban a 14 C° léghőmérséklet alatt gyakorlatilag alig van rovarrajzás. A fényrerepülés alsó hőmérsékleti határa a vizsgált nyári hónapokban 11 C°. Adatainktól lényegesen eltérnek a Szovjetunióban és Finnországban észlelt értékek. MAZOCHIN PORSNJAKOV (1956) Kurszk térségében 13 C°-nál még erős rajzást tapasztalt. HELLEN Finnországban még +5 C° léghőmérsékletnél is tapasztalt fényre repülést. A relativ páratartalom általában 80 %-os értékek alatt kedvező a fény re repülésre. Az éjszakákon belül, ha 60-70 %-ról fokozatosan emelkedik a 80 %- fölé a relativ páratartalom, és egyéb tényező nem hat gátlólag, sok: rovart fog a fénycsapda. SEBESTYÉN és WEBER (1959) szerint a Dipterák fényrerepülésének optimális zónája 50-60 % között van. E pécsi észlelési értékek alacsonyabbak a szerzők által mérteknél. A 13 km/ó szélsebesség értékig még nem tapasztalható a szél fényrerepülést gátló hatása. A rovarok repülése 20 km/ó értéknél már jelentősen csökken. A légnyomás értékek a vizsgált éjszakákon minimális ingadozást mutattak, éppen ezért a rovarok fény re repülésének módosító hatását egyértelműen nem sikerült kimutatnunk.