S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)
Zanclognatha tenuialis RBL. Az előzőhöz nagyon hasonló elterjedésü, mind általánosságban véve, mind pedig hazánkban. Első példányai szintén fénycsapdákból (Kisvaszar, Nagyharsány) kerültek elő az utóbbi években, utána azonban a Dráva-sik több helyéről, számos példányban ismeretessé vált. Lelőhelyei: Sellye, Gilvánfa, Komlósd.leg.UHERKOVICH Á. és VARGA Z.; Felsőszentmárton (fénycsapda). Két nemzedékü: első nemzedéke V. közepétől VI. közepéig, második nemzedéke VII. végétől LX. elejéig repül, de egy példányát X. 3-4-én fogta a felsőszentmártoni fénycsapda. Bomolocha crassalis F. ( =fontis THNBG.) Az ország nyugati (Sopron) illetve északkeletipereméről (Makkoshotyka) ismert faj. Uj adata: Bükk-hegység, Rejtek-völgy, 1971. Vn. 2., le* leg. VARGA Z. Brephos parthenias L. (Archiearis p.) Nagy elterjedésü euroszibiriai faj, amely Közép- és Észak-Európában általánosan elterjedt. Hazánkban - mint általában a nyirenélő fajok - korlátozott elterjedésü és lokális. Az eddigi adatok kizárólag a Dunántúl területére vonatkoznak. Ujabb adataink (Bükk-hegység, Mária-forrás, 1972. III. 18., 1973. IV. 1., leg. GYULAI P. és GYULAI I., Zempléni-hegység, Istvánkut, Dorgó-oldal, 1971. IV. 9., 1972. III. 15., 1973. IV. 2., több példány, leg. GYULAI P., UHERKOVICH Á., VARGA Z., azt bizonyítják, hogy az ország keleti részének nyireseiben is többfelé megtalálható, korai repülési ideje miatt azonban a gyűjtők zömének figyelmét elkerülhette. (Hasonló a helyzet a Endromis versicolora esetében is, amelyet az utóbbi években mind a Drávasikon, mind pedig a Bükk- és Zempléni-hegységben gyűjtöttünk. Utóbbi azonban nem kizárólag nyires faj, mivel a Dél-Dunántúl egyes részein - Sellye, Gilvánfa: leg. UHERKOVICH Á., Kaposvár: leg. NAT TÁN Miklós - olyan patakmenti égeresekben is gyűjtötték, ahol nyir hiányában csakis éger lehetett a tápnövénye. ) Cyclophora pupillaria HB. Mediterrán elterjedésü faj, amelyet ujabban a vándorlepkék között is számontartanak. Az utóbbi megállapítást balkáni gyűjtéseink is igazolták, mivel a Pirin-hegységben 2000 méteres magasságban - más vándorlepkékkel együtt - számos példányban észleltük. Annál feltűnőbb uj adata: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1973. VI. 2., 2 ?, leg. VARGA Z. Az időpont jjóval korábbi, mint a vándorló egyedekre vonatkozó adatok zöme. Mivel azonban a példányok kopottak, lehetséges, hogy mégis mediterrán eredetű egyedekről van szó. Scopula nemoraria HB. Első hazai előfordulását a szerzők egyike már közölte (VARGA, 1966). Ujabb lelőhelye mindössze 5 km-re van attól, ahol első hazai példányát megtalálták: Zempléni-hegység, Kemence-völgy a Komlóska-völgy bejáratánál. 1971. VI. 1. 1 d*, leg. VARGA Z. Rhodometra gacraria L. Szintén a ritkább mediterrán vándorlepkék egyike. Ujabban a kisvaszari fénycsapda feldolgozatlan anyagában találta meg egyetlen példányát UHERKOVICH Á. (1970. LX. 3.). Plemyria bicolorata HUFN. (Cidaria rubiginata SCHIFF.). Égeren élő faj, amely eddig főleg az ország nyugati részéről került elő néhány példányban. Ujabb adatai: Sellye, Gilvánfa, 1971-73., VI. hónapban több példány, leg. UHERKOVICH Á. Perizoma minorata TR. Közép-és Délkelet-Európában kimondottan hegyvidéki jellegű faj, amelynek egyetlen ismert hazai előfordulási helye a Bükk-hegység fennsíkja. Itt a Nagymező töbörrétjein 1969. VRI-ban 4 példányát gyűjtötte VARGA Z.
