S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

Discoloxia blomeri CURT. Eddigi hazai lelőhelyei a Mátrahegység illetve Sopron (fénycsapda) voltak. Uj adata: Bükk-hegység, Vadász-völgy, 1965. VR. 9., 1 cf, leg. VARGA Z. Eupithecia cauchyata DUP. Eddig egyetlen bükki példánya volt ismeretes, ujabban 3 észak-magyarországi fénycsapda fogta meg (Felsőtárkány, Répáshuta, Makkoshotyka). UHERKOVICH Á. a Bükk-hegységben (Bánkút, 1970. VTI. 5. ) ismét megfogta. Eupithecia lanceata HB. Azoknak a fajoknak az egyike, amelyek a Kárpát-medence belső területeiről hiányoznak s kizárólag az ország nyugati határszélein illetve az Északi Középhegység keleti részein fordulnak elő (mint pl. a Blepharitaadusta ESP., Apamea fúrva SCHIFF, Gonodontis bidentata CL., Erebia-fajok, stb.). Eddig csupán a soproni és a makkoshotykai fénycsapda gyűjtötte. Uj adatai: Zempléni-hegység, Rostalló, 1971. IV. 9-10., 1 cf, 2 9, Dorgó-oldal, 1972. III. 15., 1 o; Bükk-hegység, Jávorkút, 1972. IV. 13., 2 o", leg. UHERKOVICH Á. és VARGA Z.; 1972. IV. 6., Rejtek-völgy, 1972. IV. 5., Csanyik-völgy, 1972. IV. 4., leg. GYULAI P. és GYULAI I. Eupithecia abbreviata STEPH. Szubmediterrán elterjedésü, tölgyön élő faj, amely az eddigi adatok tanúsága szerint azokhoz a fajokhoz tartozik, amelyek a Kárpát-medencében harapófogószerüen két irányból: délnyugatról és délkeletről hatolnak be (1. még: Scopula subpunctaria H. -SCH., Aplasta ononaria FUESSL., Lomographa cararia HB., Telesilla amethystina HB. - utóbbi kettő terjedni látszik!). Eddigi adatai: Sopron, Szombathely, Szentpéterfölde, Makkoshotyka (fénycsapdák) illetve Kaposvár, Budai-hegyvidék. Ujabban nagy számban került elő a Dráva-sik humid tölgyeseiből (Sellye, Gilvánfa), illetve egyes példányokban a Villányi-hegységből (Máriagyüd) is, leg. UHERKOVICH Á. Repülési ideje március végétől április végéig tart. Püngeleria capreolaria SCHIFF. Eddig a soproni és a sopronhorpácsi fénycsapda fogta, ujabban előkerült az Északborsodi Karsztról is: Jósvafő, 1973. VIR. 20., 1°, leg. GYULAI P. Campaea honoraria SCHIFF. Atlantomediterrán faj, amely csak az ország nyugati részének néhány pontjáról ismeretes. Uj adata: Dobogókő, 1966. V. 22., 1 cf, leg. VARGA Z. Coenocalpe lapidata HB. Hiányosan ismert elterjedésü, iszalagon (Clematis) élő faj, hazánkban csak lokálisan fordul elő. A Bükk-hegység déli részén egyes években közönséges, szeptember második felében repül. Uj adatai: Bükk-hegység: Várkút, Sikfőkut, C sanyik. Peribatodes umbraria HB. Mediterrán elterjedésü faj, amelyet hazánkban önálló alfaj (

P. umbraria matrensis VOJNITS, 1970) képvisel. Ezt ezidáig a Gödöllői dombvidéken illetve a Bükk-hegység déli részén gyűjtötték. Ujabb adatai: Jósvafő, 1970.VI.20. ,1972, VI. 3-4., 1973. VI. 1-2., VR., 21., VIH. 20., VÏÏI. 29., IX. 4. Fenti előfordulásai azért is érdekesek, mivel az irodalom tápnövényeiként az olajfát (Olea europaea) adja meg. Ezért korábban azt gondolták, hogy nálunk csak - mint számos vándorlepkének a Földközi-tenger mellékéről északra vetődött példányai fordulhatnak elő. Ennek határozottan ellene szól alfaji önállósága, valamint az a tény is, hogy Jósvafőn több egymást követő évben nagyjából hasonló időpontban került elő és a gyűjtött példányok között néhány egészen friss kelésü is volt.