S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

Korscheltellus (Hepialus) amasinus pinkeri DANIEL. Villányi-hegység, Szársomlyó, 1969. LX. 26., d*9 (copula), leg. VARGA Z. A Kis-Ázsiábólleirt s késó'bb a Balkánon (Jugoszlávia, Macedónia) is megtalált fajnak eddigi legészakibb előfordulása. A Szársomlyó xerotherm déli lejtőjén, amely számos reliktumjellegü déli növény- és rovarfaj tenyészőhelye (Festuca dalmatica, Trigonella gladiata, Medicago orbicularis, Ceterach jávorkaianum illetve Qrthoptera: Glyptbothrus eisentrauti RAMME, Saga pedo PALL.; Lepidoptera: Ophiusa algira L., Celerio lineata livornica ESP.), minden bizonnyal h^nos is. Euxoa birivia SCHIFF . Eddigi ismereteink szerint hazánkban csak az Északborsodi Karszton fordul elő, Jósvafő környékén. Ujabb adatok: Jósvafő, Tohonya-völgy, 1963. VII. 22-24., 3 o*, 1969. VR. 13., 1 o*, leg. VARGA Z. Qgygia nigrescens HUFN. Elterjedésének részleteit KOVÁCS (1970) ismerteti. Ujabb adata: Jósvafő, 1966. VI. 22., leg. VARGA Z., 1973. VI. 27., leg. GYULAI I. Ochropleura candelisequa SCHIFF. Igen lokális előfordulású, délkelet-európai - nyugat-ázsiai elterjedésü faj. Tápnövénye a hangyabogáncs (Jurinea mollis), amely a Középhegység sztyepprétjeinek jellemző növénye. Ujabb adata: Jósvafő, 1971. VEI., 2 9, leg. ARADI Cs. Ochropleura musiva HB. Eddig három hazai adata volt ismeretes Jósvafő környékéről. Ujabb adatok: Jósvafő, 1973. VRI., 4 d", 3 9, leg. GYULAI I. és GYULAI P. Chersotis fimbriola ssp. A Ch. fimbriola ESPER által leirt nominotipikus alakjanálunk elsősorban a Budai-hegyek száraz, meleg lejtőin honos. Ugyanez az alak fordul elő a Bécsi-medencében és a Morva-mezőn is. Az Északborsodi Karsztvidéken ugyanekkor egy, a Wallisből Ch. fimbriola vallensis deBROS-hoz hasonló alak került elő néhány példányban (leg. SIMONYI S., VARGA Z., GYULAI P.), ezenkívül a Természettudományi Múzeum gyűjteményében is van néhány régebbi példány Szin lelőhelyről. Chersotis cuprea SCHRIFF . Mostanáig ismert gyűjtőhelye a Bálvány (Bükk -hegység) volt (BALOGH, 1967). Jósvafőn 1973. LX. 3-án, erős szélviharban, alkonyatkor gyűjtöttünk 1 dés 9 1 példányát (leg. GYULAI P. - GYULAI I.). Lycophotia porphyrea SCHIFF. (Agrotis strigula THNBG.). Atlantomediterrán elterjedésü faj, amely Délkelet-Európában csak néhány hegyvidéken fordul elő. Mig a Kárpátoktól északra és nyugatra még eléggé általánosan elterjedt, a Kárpát-medence belső területeiről nagyrészt hiányzik. Hazánkban eddig csak a nyugati határszélen, Sopron környékén gyűjtötték. Uj adata: Jósvafő, 1971. VII., 1 d, 3 9, leg. ARADI Cs., 1972. Vu. 21. 2 d", 19, leg. GYULAI I. A fenti adatok azért is figyelemre méltók, mivel a faj tápnövényeként az irodalom a Calluna vulgárist emliti. Ugyanakkor a legközelebbi Calluna előfordulások a gyűjtőhelytől légvonalban mintegy 30 km-re vannak, Aggtelektől délre, ahol a hegység ősibb tönkjét fiatalabb, acidikus kavicstakaró fedi. Diarsia dahlii HB. Nedvességigényes, euroszibiriai elterjedésü faj. Adatai: Zemplénihegység, Rostalló, 1972. Vn. 23., 1972. VIII. 9-10., 2d*, 1 9, leg. GYULAI P. és GYULAI I. A hazai faunára uj !