S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/2. (Budapest, 1974)

Dr. MIHÁLYI FERENC múzeumi osztályvezető helyettes, a biológiai tudományok doktora, 45 éve foglalkozik entomológiával, mindenekelőtt dipterológiával. Már pályája elején eljegyezte magát a környezettani irányzattal, amely hazánkban abban az időben teljesen elhanyagolt terület volt, és ha lehetőség van rá, vagy ha a szükség ugy kivánja, még ma is szivesen végez ilyen irányú vizsgálatot. MIHÁLYI FERENC elvégezte a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán a természetrajz-földrajz szakot, 1929-ben tanári diplomát szerzett. Ezután a Természettudományi Múzeumhoz szeretett volna kerülni. A múzeumhoz akkor már régi szálak kötötték, mint a Toldy főreáliskola kis diákjai évek óta bejárt a lepkegyüjteménybe SCHMIDT ANTAL-hoz. Vágya azonban, kanyargós ut után csak husz év multán teljesülhetett. Először a Gyapjaspille Laboratóriumban a hernyókban élősködő rovarokat vizsgálta, innen a tihanyi Biológiai Kutatóintézetbe kerülve a legyek anatómiájával foglalkozott, majd az Országos Közegészségügyi Intézetben a betegségterjesztő legyeket és szúnyogokat tanulmányozta. Utána a beregszászi, majd az újpesti állami gimnázium tanára lett, de emellett előbbi helyén a malária állomás orvosi entomológusa, az utóbbiakban az OKI kutató entomológusa is volt. Végül 1949-ben került a Természettudományi Múzeum Állattárába. Először a hal gyűjteményt kezelte, majd 1952-óta a légygyüjtemény vezetője, ahol azóta már töretlenül és zavartalanul végezhette illetve végezheti a Dipterák rendszertanára, ökológiájára és betegségterjesztő szerepükre vonatkozó vizsgálatait. De azért ez az időszak sem volt teljesen nyugodt, mert 1956-ban a múzeumi tűzvész alkalmával a léggyüjtemény - három szekrény kivételével - porrá égett. Igy hogy munkáját tovább végezhesse, uj anyagra volt szüksége. Hűséges preparátorával, ZSIRKÓ GIZELLÁ-val éveken át megfeszitett munkával gyűjtött, preparált, a terepen nem egyszer nagyon rossz világitási körülmények között, amely egyik szeme világába került. Néhány év múlva annyi anyag gyűlt össze, hogy folytatni lehetett a további Állatvilág füzetek irását, és ma már újból, az előbbinél nagyobb, közel félmilliót számláló gyűjtemény áll a kutatók rendelkezésére. Több ezer tipus-példány azonban örökre elveszett. MIHÁLYI FERENC a rendszertani és faunisztikai alapkutatásokat elvégezve először a hazai malária szúnyogokkal loglalkozott és beható vizsgálatainak eredményei alapján kidolgozta az ellenük való eredményes védekezés módját. Ennek alapján 1948-/49-ben országos védekezést hajtottak végre melynek eredményeként az addig évi 80-100 ezer maláriás megbetegedést az 50-es évek elejére gyakorlatilag nullára sikerült lecsökkenteni. Az első ötéves tervben, mint egy kutató csoport vezetője, a hazai malária és csípőszúnyogokkal kapcsolatos taxonómiai, faunisztikai és ökológiai kérdésekkel foglalkozva, elvégezte az ország szunyoghelyzétének feltérését és kidolgozta a védekezés lehetőségeit. Az utóbbi időkben a szinantróp legyek kutatását folytatta. Több évi terepmunkával élelmiszer-piacokon, falusi házakban és azok udvarain végzett rendszeres vizsgálatai" fényt derítettek az élelmiszereket (elsősorban a hust) valamint az emberi ürülélet látogató legyek életmódjára és ezzel tudományos alapját teremtette meg a legyek által terjesztett hazai fertőzőbetegségek, elsősorban a vérhas elleni védekezésnek. E munkájával nyerte el 1967-ben a biológiai tudományok doktora fokozatot. MIHÁLYI FERENC mint vérbeli muzeológus mindig igen nagy gondot fordított a múzeumi légygyüjtemény gyarapítására, az anyag feldolgozására illetve feldolgoztatására, rendezésére, gondos kezelésére. Rendszertani és faunisztikai kutatásait kizárólag a magyar faunára összpontosította, más területekre nem "kalandozott el". Igen eredményesen fáradozik azon, hogy a Magyarország Állatvilága két légy kötete egyes füzetei-