S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/1. (Budapest, 1974)

75 db jól konzervált Conwertziának a szárnyé rezetérői egyenként készítettünk vázlatokat. A minimális különbséget figyelmen kivül hagytuk és igy 9 féle típusba soroltuk a szárnyakat. Az eltérések a fokozatok láncolatával szorosan összefüggenek egymással. Nagyobb példányszámunk feldolgozása nem több változat felfedezését eredményezte, ellenkezőleg, arra a feltételezésre jutottunk, hogy nálunk, Európában, a Conwentzia genusba egyetlen faj tartozik. A szárnyerezet, a szin és a csápizek száma változik ugyan, de mindez egy faj határain belül. A fentiek alapján ajánlatos lenne az eredeti Conventzia psociformis (CURT. 1834)-re visszatérni. A pineticola (ENDERL. 1905) nevet legfeljebb a C. psociformis egyik változataként lehetne megtartani. A kis lisztes fátyolkát nagy egyedszámban találtuk kulturterületeken. Gyakorlati jelentőséget tulajdonítottunk annak, hogy minél hamarább megismerjük táplálékát. A szakirodalomban csupán KNAUER-nél (1887) találtunk bennünket közelebbről érdeklő adatokat. Munkánkat nehezitette, hogy feladatunkat télen, a Conwentzia nyugalmi állapotában kellett megoldanunk. Megfigyeltük, hogy fehér gubót csaknem kivétel nélkül olyan fákon találtunk, ahol a nyár végére erősen elszaporodtak a takácsatkák és az aknázómolyok. Ezekből a kártevőkből is sokat gyűjtöttünk be. Feltételeztük, hogy az emésztés során a tápanyagnak valamelyik eleme nem szenved változást és erről a stabil alkotóelemből vissza lehet következtetni a táplálékra. Az atkákat, illetve a friss bábokat külön-külön éterrel eldörzsöltük, majd szobahőmérsékleten a ferdén rögzített kémcsövekből az étert elpárologtattuk. A kémcsövek falára világospiros, sűrűbb csapadák rakódott. A továbbiakban ezt az anyagot vizsgáltuk. A papirkromatografiához Whatmann 1. illetve Macherey-Nagel 263-as papirt használtunk, futtató elegyként éter-aceton-kloroform-viz 3:3:2:1 keverékét. 50 perc után a startponttól azonos távolságban egységes foltokat találtunk. A vizsgált anyagot vékonyrétegkromatográfiával is analizáltuk. Üveglapra Kiesegur desztilláltvizes szuszpenzióját vittük, majd szobahőmérsékleten történő szikkadás után a lemezeket 4 órán át 200 C°-on aktiváltuk. Az anyagok azonossága itt is igazolódott. Parafinolajjal impregnált vékonyréteg kromatográfia segítségével is azonos retenciós idejű egységes foltokat kaptunk. A kromatográfiás vizsgálatok a biborfesték azonosításával meggyőzően bizonyítják, hogy a mi fátyolkáink a kisérletben szereplő Panonychus ulmi KOCH, nevű fitofág takácsatkákkal táplálkoztak. Mivel kisérleteink idején a szabadban már nem találtunk ivaros egyedeket, a faj életmódjával kapcsolatban most csak áttelelésének módjáról számolhatunk be. A bábozódáshoz a kis lisztes fátyolka mozgékony lárvája a fatörzsön kiválaszt egy mélyedést, belülről vékony, átlátszó szövedékkel kibéleli, azután egy vagy két feszes fedelet emel a fészek fölé. A fakoronában, az első emelet vázágain ritkábban bábozódnak. Elvétve lehullott levélen is találtunk szabályos szövedéket. Ilyen elsősorban bokortörzsü almafák alatt fordult elő. A lárvák szivesen bábozódnak egymás mellett. Gyakran találtunk 3-4-es csoportokat. Ekkor a külső falak részlegesen fedik az előbb készült gubókat. Keléskor a báb áttöri a burkokat, félhosszúságban kihajol a zegzugos résen át a szabadba. Az imágó egyben hagyja hátra a vékony, átlátszó, csillogó bábinget. Az állatok további tevékenységét csupán mesterséges körülmények között figyeltük meg. A látottak talán nem jellemzők az állatok természetes viselkedésére, ezért azokat nem közöljük. Dr. FARKAS Gyula, Pécs Dr. SZALAY László, Szederkény