S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 27/1. (Budapest, 1974)

A Bonni Zoologisches Forschungsinstitut und Museum Alexander Koenig lepkegyüjteménye Amikor németországi tanulmányutam "bázisául" a bonni muzeumot választottam, ennek több oka is volt. Egyrészt jó szakmai kapcsolat fűzött az ottani kutatókhoz, másrészt tudtam, hogy a múzeum az araszolólepkék (Geometridae) Európában egyik legértékesebb gyűjteményét őrzi. Azonban a tapasztaltak minden várakozást felülmúltak; a lepkegyüjteménynek csupán hozzávetőleges felmérése több hónapot vett igénybe. Eredetét tekintve a gyűjtemény három nagy részből áll. Alapját WEHRLI gyűjteménye képezi. Az anyag túlnyomórészt Geometridae-bői áll, a többi Psychidae. A mintegy 150 . 000 araszolólepkéből körülbelül 1.500 a tipuspéldány. De a "hagyományos " típusokon kivül itt találjuk azokat a lepkéket is, melyek alapján a SEITZ-féle világmü palearktikus araszolólepkekötetei készültek. Nagy, sárga, "abgebildet" felülnyomatu s az állat több adatát tartalmazó cédulák jelölik azokat a példányokat, melyek a SEITZ ábrái örökítettek meg. WEHRLI érdeklődési területének megfelelően, különösen sok a tág értelemben vett Boarmia és Gnophos csoportokba tartozó fajok tipusa. Tulajdonképpen WEHRLI gyűjteményével együtt került Bonnba több más gyűjtő anyaga is. Közülük kiemelkedik OBERTHÜR, GUENÉE és BOISDUVAL gyűjteménye. Itt találjuk meg OBERTHÜR két munkája, az "Etitudes d' Entomologie" és az "Etudes de Lépidoptérologie comparée" szines tábláin lefestett eredeti példányokat. A példányszámban legnagyobb s jelentőségében alig felbecsülhető részt HÖNE gyűjtései teszik ki. A kb. 1 miUió lepke kisebb hányadának felpreparálása még be sem fejeződött. Az anyagot HÖNE részben maga gyűjtötte negyven év alatt Japán és Kina (elsősorban Mandzsúria és Tibet) területén, részben kinai gyűjtőket bizott meg, kik Nyugat- és DélKina hegységeiben tevékenykedtek. Már eddig 5.000 taxon (nem, faj és alfaj) leirása ebből az anyagból történt; ez a gyűjtemény a Távol-Kelet lepkefaun áj ára vonatkozó ismereteinknek mindmáig elsőszámú forrása. A bonni múzeum lepkegyüjteménye azonban nem csak pozitiv, hanem negativ meglepetéssel is szolgált. A gyűjteményt hosszú évekig elhanyagolták, olyannyira, hogy az eredetileg rendezett WEHRLI anyag is kaotikus összevisszaságban sorakozik a dobozokban, HÖNE gyűjteményéről nem is beszélve. Hiányzott - és hiányzik - az elegendő számú segéderő az anyag rendezésére, rendben tartására és preparálására, s feltehetőleg ez hátráltatja a kutatómunkát is. Hiszen egy-egy csoport feldolgozása előtt az egész gyűjteményen át kell magát rágnia az embernek, s ezt nem mindenki vállalja. A lepkegyüjtemény vezetője, Dr. ROESLER ugyan mindent megtesz az áldatlan helyzet felszámolására, de ez még évek, vagy inkább évtizedek feladata. Természetesen speciaHsták már eddig is rendeztek egy-egy csoportot; igy REISSER a Sterrhinae alcsaládot, BOURSIN a Noctuidae család egy részét, NAUMANN az Aegeridae és Hesperiidae családokat, KERIAKOFF a Notodontidae családot, VOJNITS az Eupithecia nemet, mig BLESZYNSKI, GOZMÁNY és ROESLER a molyok (Micrelepidoptera) egy részét dolgozták fel s egyben felállították ezek gyűjteményeit. A bonni múzeum lepkegyüjteményében a Humboldt Alapitvány ösztöndijával tölthettem több mint egy évet: támogatásukért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Ugyancsak köszönet illeti Dr. R.U.ROESLER-t, a lepkegyüjtemény vezetőjét és EKr. E. G.F. SAUERT, a múzeum igazgatóját önzetlen segitségükért. 256 Dr. VOJNITS András, Budapest