S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 26/2. (Budapest, 1973)

Mielőtt az egyes fajokról szólanék, meg kell jegyeznem, hogy az alábbiakban SLATER (1964): A Catalogue of the Lygaeidae of the World c

0 két kötetes kiváló munkájának nomenklatúráját követem azzal az eltéréssel, hogy az ő infraspecifikus egységeit, mint alfajokat nem fogadhatom el, mivel azok sem geográfiai, sem ökológiai, sem pedig genetikai alfajoknak nem tekinthetőké Ezek - legalább is az európai fajok esetében - szinte kivétel nélkül szin- vagy rajzolatbeli eltérések. STICHEL (1957) ezeket formáknak nevezi, de mint ismeretes ezeknek nomenklatura! értékük és védettségük nincs. SLATER katalógusának bevezetésében (1964:Xl) kifejti, hogy a nemzetközi zoológiai nomenklatúrái szabályzat előírásait tekintetbevéve miért követte ezt az eljárást, s kiemeli egyrészt, hogy az 1961 előtt leirt trinominalis taxonokról a legtöbb esetben nem lehet eldönteni, hogy azok valóban alfajok-e vagy sem, másrészt azt, hogy majdnem bizonyos hogy az Európából leirt "varietasok", "formák" legtöbbje nem földrajzi alfaj. SLATER-nek,mint katalóguskész itőnek az érvelésével teljesen egyetértek, mivel ezeknek az infraspec

ifikus neveknek valamilyen formában mindenképpen szerepelniök kell egy világkatalógusban. Már pedig az uj szabályzat szerint az infraspecif ikus nevek csak alfajok formájában tarthatók fenn. Hogy ezekből valóban melyek maradnak majd fenn, azt a későbbi vizsgálatok fogják eldönteni. Subfam.: Lygaeinae 1. Tropido

thorax leucopterus (GOEZE, 1778). - Ritkának ismert pontomediterran faj, bár Nyugat- és Középeurópa egyes pontjairól is előkerült. Hazánkból a Eaunakatalógus (1897: 24) Keszthelyről emliti, s mint HORVÁTH GÉZA felbecsülhetetlen értékű kéziratos faj katalógusából megállapítható, e példányt HENSCH (VIII.8) gyűjtötte. Saj nos ez a példány a Természettudományi Múzeum gyűjteményében nincs meg. Ezért TÓTH SÁNDOR által 1957 július 16-án Ajka: Jókaibányán gyűjtött egy him és egy nőstény példánya hazánk mai területén való előfordulásának első bizonyitó példányai. Szlovákiában szintén ritka, Erdélyben már jóval gyakoribb. Mint SZILÁDY Írja (1908: 63) összes erdélyi példányait mészkősziklákon és Vincetoxicum officinale levelein