S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 26/2. (Budapest, 1973)
gyűjtötte. Irodalmi adatok szerint eddig mindig csak Asclepiadacea-féleken gyűjtötték, de a múzeum gyűjteményében van egy him és nőstény példány Vársonkolyosról, amelyeket Eupatorium cannahinumról hálóztak. 2. Spilostethus pandurus (SCOPOLI, I763). - SLATER (1964: 211) katalógusának elterjedési adatai alapján paleotropikus fajnak kell tekintenünk. Európában elsősorban a Földközi-tenger környékén honos. Gyümölccsel, főzelék-félékkel Európa északabbi részeibe is elhurcolták, de ezeken a helyeken sehol sem tudott megtelepedni és szaporodni. A Faunakatalógus (1897: 24) csak három Adria-parti lelőhelyét közli. A zelicségi Lipótfáról (ma Bárdudvarnokhoz tartozik) előkerült egyetlen nőstény példányát I962 július 22-én gyűjtötték. A gyűjtő neve ismeretlen. Uj a magyar faunára, s egyúttal hazánk legnagyobb (14 mm) bodobe;"-. faja is. E fajjal kapcsolatban magyarázatát kell adnom annak, hogy miért használom a Spilostethus STAL,1868 genus nevet, amikor az ujabb európai határozókönyvek (KIRITSENKO,1951; STICHEL, 1957; KERZHNER-JACZEWSKI, 1964; WAGNER, 1966) e fajt a Lygaeus FABRICIUS, 1794 genusba sorolják. Anélkül, hogy e bonyolult nomenklatúrái kérdést részleteiben ismertetném, röviden csak a következőket jegyzem meg. A S.pandurus-t másik két, Európában általánosan elterjedt fajjal, az equestris LINNÉ, 1758, és a saxatilis SCOPOLI, 1763 együtt a korábbi munkák mindig egy genusban tárgyalják, így a régebbi irodalomban az 1910-es évek elejéig legtöbbször a Lygaeus ,majd az ezt követő harminc évben a Spilostethus , végül 1950-től újból a Lygaeus genusban Sorolták ezt a három fajt. Egyedül SLATER katalógusában találjuk a pandurus-t és a saxatilis-t a Spilostethus és az equestrist a Lygaeus nemben. SLATER nyilván STAL kitűnő munkáját vette alapul, amelyben STAL (1868: 74-76) a régi FABRICIUS-féle Lygaeus genust több subgenusra osztotta fel s többek között ekkor állította fel a Spilostethus (= "foltosmellü") subgenust is. SLATERrel egyetértve e három fajt én is két genusba sorolom.Mivel az európai irodalomban nincs határozókulcs a két genus elkülönítésére, azért erre az alábbi rövid kulcsot közlöm.